Online megnézhető szakmai beszélgetések a PIM új múzeumpedagógiai teréről
2020 májusa óta a kiállításainkba érkező látogatók nagy része meglepetten tapasztalhatta, hogy a tárlatok végén egy tágas és fényes terembe toppan, rombuszmintás padlószőnyeggel, amfiteátrumszerű félkörös emelvénnyel, különböző magasságokra állított fregolikkal, plexikubusokból és lépcsőelemekből épült installációkkal. Ez az új múzeumpedagógiai terünk. A célunk az, hogy látogatóink a tárlatokból egy minden elemében átalakítható alkotóhelyre érkezzenek, a PIM új múzeumpedagógiai “műhelyébe”, amely életkortól függetlenül a tér interaktív pontjain és alkotásain keresztül hívja párbeszédre, együttgondolkodásra, egyéni elmélyülésre felfedezőjét (olvasóját).
Az Alkoss teret! beszélgetéssorozat alkalmaival a tér koncepcióját és lehetőségeit boncolgatjuk különböző tudományterületek és szakmák képviselőivel: pedagógusokkal, drámapedagógusokkal, színháztudósokkal, filmesekkel, építészekkel, múzeumi kurátorokkal.
Hogyan is értelmezzük, használjuk ezt a fantasztikus lehetőségekkel kecsegtető teret? Hogyan válhat színpaddá és alkotótérré? Hogyan segíti a belépőt abban, hogy megpihenjen és reflektáljon a látottakra? Hogyan is válnak a legkülönfélébb értelmezések a tér alakítójává és ezáltal hogyan tehet hozzá mindenki a kiállításokról és a múzeumról folyó párbeszédhez? Ezekre a kérdésekre keressük a választ, miközben sok fontos szempontról hallhatunk!
A beszélgetéssorozat eddigi részei
Iskola, színház, múzeum
Az Alkoss teret beszélgetéssorozat első alkalmával Kiss Gabriella, színháztörténész, drámatanár és Fenyő D. György, gimnáziumi magyartanár előadásai nyomán a tér mint médium lehetőségeit jártuk körül iskolai és múzeumi tanítási helyzetek során.
Kiss Gabriella előadásában kortárs színházi előadásokból és saját drámatanári praxisából hozott példákat a tér és a térben tapasztalt drámajátékok olvasására, érzékelésére. Fenyő D. György pedig az iskolák és múzeumok tereit hasonlította össze történelmi alakváltozásaikat is kiemelve.
Fenyő D.György kérésére szintén itt közöljük véleménynyilvánító és elhatárolódó nyilatkozatát, melyet a videó elkészítése után tett közzé a PIM főigazgaójának december elején megjelent cikke kapcsán. A nyilatkozat teljes szövegét a lap alján található word dokumentumban találják.
Online játékműhely
Sorozatunk második részében az online térbe kalauzoljuk nézőinket.
Vendégeink:
Prievara Tibor angoltanár, a Tanárblog szerkesztője, a hashtag.school online iskolai keretrendszer megalkotója
Bakk Ágnes Karolina narratív designer, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kutatója, a Zip-Scene Konferencia elindítója.
Bakk Ágnes előadásából az immerzió fogalmáról tudhatunk meg többet és két izgalmas digitális játékot is megismerhetünk: a 2020 őszén készült Budapest- New York című nyomozójátékot és az OSA vadonatúj 1986 című játékát, amely a késő Kádár-kor világába enged betekintést, és amelynek során – az ellenállás vagy a kollaboráció különböző formáit kipróbálva – magunk is átélhetjük a rendszerváltást megelőző évek társadalmi visszásságait.
Prievara Tibor előadása az online tanulásszervezés iskolai, tanári oldalát mutatja be, összeszedve mindazokat a nehézségeket és lehetőségeket, melyeket az online oktatásra való átállás jelent. Előadásában a társas-, illetve a videójátékok cél- és eszközrendszerét, valamint az általuk nyújtott élményt a tanítási helyzetek sajátosságaival hasonlítja össze, és a gamifikáció szempontrendszerét ajánlja egyes tanítási időszakok megtervezéséhez.
A harmadik előadásban Kádár Anna, múzeumpedagógus bemutatja a PIM János vitéz emlékkiállítás című új kezdeményezését, amelyben a diákok saját virtuális kiállítást készíthetnek. A foglalkozás eredetileg kifejezetten a PIM új múzeumpedagógiai teréhez készült, az előadás pedig az elképzelés online adaptációját mutatja be.
A cselekvés által létrehozott tér
Sorozatunk harmadik részében a dráma és kiállítás terének párhuzamában gondolkodtunk.
Vendégeink:
Berényi Márta, drámapedagógus tanár a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenei Alapfokú Művészeti Iskolában, illetve gyermek-pszichodramatistaként dolgozik a Piros Kakaó csapatában.
Mlynarik Júlia a Színház- és Filmművészeti Egyetemen drámainstruktor - drámajátékos szakirányú képzésén végzett. Jelenleg drámainstruktor a Radnóti Színház Radnóti Ifjúsági Műhelyében (RIM), 2020-ban elindította a MÉR (Magvető és Radnóti) elnevezésű, a színházi nevelésbe az irodalmat mint társművészetet bevonó foglalkozássorozatot.
Egy irodalmi múzeum több szálon, a kiállításain és gyűjteményén, de akár a pedagógiai ajánlatán keresztül is kapcsolódhat a dráma műfajához, a drámapedagógia módszeréhez. Erre a párhuzamra, kapcsolódásra alapozva hívtuk meg vendégeinket, hogy közös szempontokról, eltérésekről beszélgessünk és inspirációt merítsünk az ő gyakorlatukból, szemléletükből.
Hogyan lehet alkalmas, alkalmas lehet-e egy iskolai tér, vagy egy múzeumi tér a színjátszásra, drámapedagógiára? Hogyan tudja a drámapedagógia „felszabadítani” a teret, a térről való gondolkodást? Milyen lehetőségeket kínál, milyen korlátokat jelent a tér?
Az előadás első részében arra kértük beszélgetőpartnereinket, hogy arról a gyakorlatról meséljenek, ahogyan ők használják a rendelkezésükre álló teret, illetve olyan konkrét példákat osszanak meg velünk, amivel egy drámaórán „teret alkotnak”.
Felvezetésként Czékmány Anna múzeumpedagógus a múzeum tereiről és a múzeumpedagógiai térről mesélt. Felvázolta azt a koncepciót, amely „az aktív cselekvésekből” kiindulva fogalmazza meg a múzeumi teret, a kiállítást, majd a klasszicista palota, installálás és szövegfragmentumok fogalmainak segítségével mutatta be a PIM múzeumpedagógiai terét.
„Az azzal való játékról szól a drámapedagógia, hogy itt vagyunk a térben, és mi az, amit meg tudunk magunkból mutatni?” – fogalmazta meg gondolatát Berényi Márta, aki a tér „problémáiból”, hiányából kiindulva a dráma külső-belső terén keresztül beszélt az iskolai oktatásban megvalósuló drámapedagógiáról. Az iskola tereire az ő pedagógiai gyakorlatán keresztül néztünk, amiben fontos szempont volt a pedagógusok térért való küzdelme, a térnyerés nehézségei, illetve az a tér, ami meghatározza az egyént és a csoportot egy tanóra során.
Mlynarik Júlia a RIM kínálatát ismertetve mutatta be azokat a színházon kívüli és színházi tereket, amelyeket a foglalkozásaik során használnak. Hasonlóan egy hiányból indult ki, mégpedig abból, amit a járványhelyzet okozta „térvesztés”, a másik oldalon pedig épp a virtuális „térnyerés” jelentett. Mesélt a remény lakótelep elnevezésű projektjükről, amelyet egy hosszútávú programon belül valósítottak meg a diákokkal a Zoom alkalmazás segítségével, de hallhattunk arról is, hogy a köztéren milyen akciót valósítottak meg, hogyan kísérelték meg “felszabadítani” a teret a játék segítségével.
A beszélgetés második felében arról kérdeztük két vendégünket, milyen közös pontjai vannak múzeumnak, színháznak és iskolának, mitől válik egy tér ideálissá, közösségivé, milyen tárgyakkal, eszközökkel dolgoznak a térben, és hogyan segíthetnek érzékeink a tér megismerésében, megértésében?
További böngésznivalók:
Addig is, míg nem lehet a múzeum valódi terében bebarangolni a terünket, ajánljuk figyelmébe a tér reklámszpotját illletve a megnyitóról készült kisfilmünket ha pedig szívesen olvasna még a koncepcióról és arról, hogyan is használtuk eddig a foglalkoztatót, az alábbi cikkekből is tájékozódhat:
Viski Noémi: Új múzeumpedagógiai tér nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Hypeandhyper.com, 2020. https://hypeandhyper.com/uj-muzeumpedagogiai-ter-nyilt-a-petofi-irodalmi-muzeumban/
Kocsis Katica: Édes Anna tárgyai az új múzeumpedagógiai térben. Kultúra.hu, 2020. https://kultura.hu/edes-anna-muzeumpedagogia/
Kocsis Katica: Egy tér, ahol bármi megtörténhet. Pimblog.hu 2020. https://pimblog.blog.hu/2020/10/07/muzeumpedagogiai_ter
Articles in English:
Viski Noémi: Petőfi Literary Museum opens a new museum education space. Hypeandhyper.com, 2020 https://hypeandhyper.com/en/petofi-literary-museum-opens-a-new-museum-education-space/