A nagy sikerű európai kezdeményezések, így a Paris-Moscou, a Berlin-Moskau kiállítások eredményei nyomán, léptékét tekintve sokkal kisebb terjedelemben, arra vállalkoztunk, hogy kiállítás-sorozat keretében vizsgáljuk meg azt a sajátos hatásmechanizmust, amely a magyar irodalmat különböző, önként vagy kényszer alatt vállalt helyzetben, más-más európai színtéren érte az elmúlt évszázadokban. A sorozatot Párizzsal, a magyar művészetnek hatalmas impulzusokat adó helyszínnel indítottuk, s a kiállításnak Ady verssorát kölcsönöztük címül: „Párizs nem ereszt el”. A tárlathoz végzett anyaggyűjtés szorosan kapcsolódott más intézmények, így pl. az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetében végzett kutatásokhoz, a francia és a magyar állam által kezdeményezett, támogatott nagy szabású bemutatókhoz, kétoldalú művészeti csereegyezményekhez.
A magyar írók Párizs-élményét bemutató kiállítás rendezői hatalmas anyagbőséggel számolhattak, pedig vizsgálódásukat az 1900-1939 közötti időszakra szorították le: közel hatvan költő-író és több mint hetven képzőművész alkotásaiból válogathattak. A kiállítóterem nagysága meghatározta a lehetőségeket, s erős szelektálásra késztetett. Elsődleges szempontunk az volt, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából válogassunk, s ezúton is bemutassuk, hogy milyen gazdag a magyar irodalmi emigrációra vonatkozó gyűjteményünk. Tihanyi Lajos hagyatéka, André Kertész fotói, a Bölöni György és felesége, Itóka hagyatékában megmaradt ritkaságok közül sok műtárgy most került először a közönség elé.
Fontosnak tartottuk ugyanakkor, hogy magángyűjtőktől, társintézményektől is kölcsönözzünk néhány műtárgyat, így az ismeretlen Réth Alfréd festményt egy párizsi megállóról, Nemes Lampérth, Czóbel Béla, Csáky József, Vaszary János, Rippl-Rónai József francia hatást tükröző műveit. Így a magyar irdalom képviselőinek küzdelme, hogy francia földön elfogadtassák alkotásaikat, kiegészült az ecset „nemzetközi” nyelvét használó festők sikeresebb törekvésének eredményével. A látványtervezők ötletei igazi párizsi hangulatot varázsoltak a Károlyi palota két termébe, ahol megfért a Gare de l’Estre, a Szajna-partra, magyarok által lakott utcákra, épületekre, kávéházakra, műtermekre történő jelzésszerű utalás. A vendégkönyv bejegyzései szerint a kiállítás elnyerte a látogatók tetszését.
(E. Csorba Csilla)
