„Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?” – Petőfi és a magyarság
Erre a kérdésre – talán – Petőfi pontosabban tudhatott válaszolni… Abban a korban élt, amikor megteremtették (nem kis részben és nem csak az irodalomban ő maga), hogy mi is a magyar, hogy mit is tartunk „tipikus” magyar tájnak és milyen érzelmeket kapcsolunk hozzá. Petőfi magán át látta a tájat, ellentmondásait, szenvedélyeit, kiszámíthatatlanságát, végtelen szabadságát.
A foglalkozás során a diákok csoportokban fedezik fel a tárlatot, hogy Petőfi nemzetiség / kultúra váltásának okait fürkésszék, hogy „belenyúljanak” szinte mindenki által ismert Petőfi-versekbe, s létrehozzák saját átiratukat, s persze, hogy egy montázsban megalkossák a kortárs magyar szabadság táját, Petőfi után szabadon.
Petőfi, a lázadó ember és költő – közhelyszámba menő megállapítás, de mit is jelent? Milyen például egy nehéz természetűnek mondható forradalmár névjegykártyája? Mi történik az Akasszátok fel a királyokkal, ha a diákok – törlésekkel – maguk alkothatnak belőle egy új poémát? S mi ha az erő és erőszak fogalmait, Petőfiből is inspirálódva, az összetettséget és ellentmondásokat is felszínre hozó montázsba fordítjuk? Hogyan lehetne manapság olyan remekül használni a média nyújtotta lehetőségeket, ahogy Petőfi tette a XIX. század közepén?
Megannyi kérdés, melyre a diákok, csoportokban, maguk keresik a választ az új Petőfi-tárlatban.
