Célkitűzések összefoglalása
A Petőfi Irodalmi Múzeum portfóliójában 6 éve szerepelnek olyan foglalkozások, melyek specifikusan tanulásban akadályozott vagy / és autisztikus spektrumzavarral élő látogatók számára készültek, azonban az ezeket igénybe vevő csoportok száma évente maximum 20 (nagyságrendileg 150-160 érintett személy), mely az összlátogatószámhoz viszonyítva elenyésző. Egy közgyűjteménynek – ahogy azt az új ICOM múzeumdefiníció is megerősítette – feladata, hogy minél több, a kortárs magyar társadalomban jellemzően marginalizált csoport számára tegye lehetővé, hogy a múzeum számukra is a feltöltődés, a közösségi lét, az általuk konstruált tudás tere lehessen. A marginalizáltság természetesen komplex szociológiai, pszichológiai jelenség, de mindenképpen „sajátossága”, hogy a célcsoportok nehezen elérhetők, nehezen bevonzhatók az intézmény kulturális és infrastrukturális terébe.
A 2021-ben indult projekt egyik elsődleges célja, hogy szépirodalmi szövegek nyelven belüli fordításával hozzáférhetővé tegye az "irodalmi élényt" alacsonyabb nyelvi kompetenciával rendelkező személyek számára is.
Elsőként a János vitéz első három éneke ültetődött át könnyen és egyszerűen érthető nyelvi szintre. Az előbbi értelmileg, míg az utóbbi tanulásban akadályozott diákok számára.
A kötetet és az online ingyen letölthető tartalmat gyógypedagógus kollégák tesztelték és a pozitív visszajelzések arra késztették a PIM szakmai csapatát, hogy legyen folytatás.
2025-ben jelent meg Jókai két textusának kísérleti, a közérthető nyelvi szinthez közelítő, fordítása. A Szent Borbála végzete (részlet Az aranyember című regényből), illetve az Egy komondor naplója alapvetően más fordítási és ellenőrzési technikával készült, s nem titkoltan nyit a neurotipikus, de alacsonyabb nyelvi kompetenciával rendelkező közönség felé.