Hogyan töltsük időnket a négy fal között? Milyen gondolatgyakorlatok segíthetnek színesíteni az életünket, megmozgatni a fantáziánkat? Ebben az örkényien groteszk szituációban kiállítás és irodalom témakörében ajánljunk közös játékot, érdekes asszociációs gyakorlatot, megmutatjuk kedvenc könyveinket, vagy épp karanténunkban fontossá lett tárgyaink köré gyűjtünk inspiráló szövegeket, fiktív történeteket!
Honlapunkon látható, olvasható, megmoccantó tartalmak létrehozásában közreműködtek a Petőfi Irodalmi Múzeum önkéntesei!
Építs otthon kiállítást!
Kiállítás a szobádban? Miért is ne? Ehhez nincs másra szükség, mint személyes történeteinket őrző tárgyainkra és történetteremtő fantáziára. Játszhatod azokkal, akikkel most egy térben élsz, vagy akár egy videóhívás alatt is.
Dobozolj velünk!
Mi jut eszedbe, ha azt mondom: doboz? Neked milyen emlékeid, élményeid, történeteid, fogalmaid kapcsolódnak hozzá? Ezzel a kérdéssel indítottunk egy közös beszélgetést, s megannyi dobozra találtunk! A dobozban nem csak tárolunk, sokszor épp a dobozt tároljuk!
Tárgytól a szövegig, szövegtől a tárgyig!
Arra kértük önkénteseinket, hogy küldjék el egy olyan tárgyuk fényképét, amelyik a mostani helyzetben vált fontossá számukra. Ezeket a tárgyfotókat azután "kiosztottuk", s arra kértük a résztvevőket, hogy keressenek a kapott tárgyukhoz olvasmányokat, szövegeket a Digitális Irodalmi Akadémia gyűjteményében. Emellett pedig próbálják meg kitalálni a tárgy történetét, jelentőségét.
Meglesheted "karanténkönyveink" gyűjteményét!
Milyen könyvek segítettek nekünk kicsit elterelni a gondolatainkat? Önkénteseinkkel úgy döntöttünk, hogy a PIM gyűjteményében lévő írói könyvespolcra pakoljuk azokat, amelyeket szívesen ajánlunk másoknak is.
"Nem tudnám leírni a szobáját. Zsúfolt könyvespolcokra emlékszem, egy kisasztalra, amin könyveket és leveleket tolt arrébb, hogy helyet csináljon a kávéscsészéknek. Kocogott a kanna széle a csészéken, ahogy töltötte a kávét…"
Olvass velünk te is!
Kiállítás a szobádban
Ennek alapja Örkény István Magyar panteon című novellája, ahol Hubauer Sándor Emlékkiállításáról olvashatunk. Érdemes elolvasni a szöveget, mielőtt a játékba belevágnánk.
„- Hát honnan varázsoljak ide egy kiállítást? - kérdezte a portás. - Ráadásul teljesen egyedül vagyok.
A tanárnő hangja oly csalódottan szólt, hogy a portás egy kis gondolkodási időt kért, s aztán kijelentette, hogy délutánra megpróbál összekaparni egy kis anyagot, ami persze nagyon szegényes és hevenyészett lesz. Katalógus híján be kell érniök az ő kalauzolásával.
Az előcsarnokban csak egy gépírásos cédula volt kiragasztva: Hubauer Sándor Emlékkiállítás.
Az első teremben idősebb Hubauer Sándor bajonettje volt kiállítva, melyet az első világháborúból hozott haza, de ez nem nagyon érdekelte a lányokat. Idősebb Hubauer Sándorné született Süle Mária imakönyvébe is csak épp belepillantottak, pedig ennek az volt az érdekessége, hogy tele volt írva ételreceptekkel. De a következő tárló, melyben már maga Hubauer Sándor volt látható, nyolchónapos korában, anyaszült pucéran, hason fekve, annál nagyobb sikert aratott.”
A játék menete
Ezt a játékot minimum 4 ember tudja játszani, így alkalmas arra, hogy otthon is, akár egy karanténban is belevágjunk.
A játékosok párban, vagy ha többen vannak, akkor 2-4 csoportban ülnek össze.
Tárgyakat elő! 10 perc
Minden párban, csoportban a résztvevők egy-egy számukra meghatározó tárgyat mutatnak be úgy, hogy a többi csapat ne hallja a tárgyhoz tartozó történetet. Ez lehet az első könyvünk, a kedvenc szemüvegünk, egy olyan teásbögre, amihez meghatározó emlékünk társul. Sokan bele sem gondolunk, hogy egy-egy személyes tárgyunk milyen történetet hordoz, milyen szimbolikus jelentéssel bír egy ember életében.
Kreáljunk élettörténetet! 10 perc
Miután minden csoport/páros bemutatta az általa választott tárgyat, a tárgyak csoportot/párt cserélnek. Így azok a tárgyaink, amelyekhez személyes emlékeink tapadnak, egy új közegbe kerülnek. Ezután a csapatok/párok feladata az, hogy a hozzájuk került tárgyak köré egy izgalmas élettörténetet fűzzön. Egy fiktív élettörténetet! Azaz nem az a cél, hogy kitaláljuk a tárgy eredetét, hanem az, hogy kicsit vonatkoztassunk el a valóságtól, s megalkossuk egy fontos személyiség „élettörténet tárgyait”.
Az alábbi kérdések mentén érdemes elgondolkodnunk:
Kihez tartozhattak ezek a tárgyak? Esetleg egy alkotó, művész, feltaláló, vagy egy mezei állampolgár?
Miért volt ő annyira fontos, hogy kiállításba, gyűjteménybe kerüljenek a tárgyai? Lehet, hogy valami nagy tettet hajtott végre, vagy épp egy olyan társadalmi réteg tagja, aki érdekes lehet számunkra, esetleg egy olyan korban élt, amit be szeretnénk mutatni a tárgyakon keresztül.
Az egyes tárgyak életének mely szakaszaihoz kötődnek, s milyen fontos történet kapcsolódik hozzájuk? Szerelem? Egy életet meghatározó döntés?
Varázsoljunk a szobába egy kiállítást! 10 perc
Amikor megvan a történet, akkor installáljuk is a tárgyainkat, azaz helyezzük el őket a térben, s akár lássuk is el saját magunk készítette feliratokkal. Épp úgy, ahogyan egy kiállításban is találkozunk vele. Fontos, hogy hová helyezzük az adott tárgyat, mire helyezzük el, milyen feliratot gyártunk hozzá.
Adjunk a kiállításnak címet!
Készítsünk kurátori leírást!
Helyezzünk el benne vizuális, audiovizuális tartalmakat (pl.: mobilos hangfelvételt, videót, képet stb.)
A cél, hogy minél érdekesebben, humorosabban, ötletesebben alkossuk meg a saját részünket.
Amikor elkészültünk a „kiállításunkkal”, akkor mutassuk is be a többiek számára, tartsunk mini tárlatvezetést!
A végeredmény garantáltan szórakoztató lesz. Ez a játék jól fejleszti a fantáziát, a kommunikációs képességeket, s alapja lehet egy jó beszélgetésnek. Lezárásként még mindenki megoszthatja a többiekkel is a tárgy valódi jelentőségét, történetét.
