Emlékkiállítás Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából
„Egy merev test a puszta ágyon, mélyen a vaságyon, fekete szegény tetem, egy lepedővel betakarva…” – írja Móricz Zsigmond Ady Endre halottas ágyánál. Ezt a testet visszaemlékezések, fényképek, rajzok, szobrok sora örökítette meg. Kiállításunk a halál pillanatával kezdődik, majd tárgyi emlékeink, írásbeli dokumentumok, filmfelvételek, versek bemutatásával idézzük fel azt az utat, melynek végén Ady Endre alakja szoborrá merevül a Nemzeti Sírkertben.
A családokat megszólító időszakos tárlattal a Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézményeként működő Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bábtára mutatkozik be.
Ezt az egyedülálló gyűjteményt 1970-ben hozta létre Belitska-Scholtz Hedvig azzal a céllal, hogy a magyar bábművészet dokumentumait és tárgyait összegyűjtse, felkutassa, megőrizze, rendszerezze és az érdeklődők elé tárja. A bábok mellett díszletek, fényképek, szórólapok, plakátok, szövegkönyvek, kéziratok és sok-sok egyéb izgalmas emlék sorakozik a raktárak polcain.
Az Önarckép álarcokban. Arany János emlékkiállítás című tárlat célja, hogy megidézze a magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusáról a köztudatban élő képet és a költő kevésbé ismert arcaival is megismertesse az érdeklődőket.
Az Emlékszobában megtekinthető Tamási Áron (1897–1966) íróasztala, gondolkodószéke, állólámpája, szőnyege, szekrényei, kanapéja, székei, melyek pesti lakásának jó néhány berendezési tárgyával együtt a Tamási Áron Alapítvány közvetítésével kerültek a Petőfi Irodalmi Múzeumba.
A falon édesanyjának arcképe, szülőházának fényképe, az író portréfotói, valamint Köpeczi Bócz István Tamási Énekes madár című darabjához készített díszletterve, Szinte Gábor festménye és az emelvényen Sóvári János szobra látható.
Az életpálya izgalmas döntéshelyzeteit, tipikusságát és szabálytalanságait követhetjük nyomon: a szülői ambíciókat és elvárásokat, a kalandos tanulóéveket, a „kóbor” hivatásokat, a kiskatona, a vándorszínész hányattatásait, a házaséletre készülő fiatalember dilemmáit. A kiállítás tengelye Petőfi berobbanása a fővárosi irodalmi életbe: neki sikerül elsőként független írói egzisztenciát teremtenie. Az életművét tudatosan építő alkotót ebben segítette költői imázsa alakításához választott, akkoriban szokatlan eszközkészlete: öltözködése, feltűnő gesztusai, formabontó szerepversei.
1977-ben, Ady Endre születésének 100. évfordulóján a Petőfi Irodalmi Múzeum W. Somogyi Ágnes művészettörténész kezdeményezésére felkérte Melocco Miklós si. A szoborkompozíció 2000 őszétől a kiállítótérben látható.
