„Nekünk ma Berlin a Párisunk”

Magyar írók Berlin-élménye 1900–1933
2007. március 28. – október 10.
A nagysikerű európai kezdeményezések, így a Paris-Moscou, a Berlin-Moskau kiállítások eredményei nyomán, léptékét tekintve kisebb terjedelemben, arra vállalkoztunk, hogy kiállítás-sorozat keretében vizsgáljuk meg azt a sajátos mechanizmust, amely a magyar irodalmat különböző, önként vagy kényszer alatt vállalt helyzetben, más-más európai színtéren érte az elmúlt évszázadokban.  A sorozatot 2004 márciusában Párizzsal, a magyar művészetnek hatalmas impulzusokat adó helyszínnel indítottuk, a kiállításnak Ady verssorát kölcsönöztük címül: „Páris nem ereszt el” – Magyar írók Párizs-élménye 1900–1936.
            A magyar kulturális kapcsolatok másik jelentős európai bázisa Berlin, illetve Németország, ahova ma is élő kapcsolata van a magyar irodalomnak. Egy-egy irodalmi mű német fordításának fogadtatása nagyban meghatározza annak további európai pályafutását.  Ezért is választottuk a kiállítás-sorozat második állomásának Berlint.
            A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében nyíló kiállítás Budapesten március 27 – szeptember 1-ig látható. A tárlat a budapesti bemutató után a 2007 őszén az új épületbe költöző berlini Collegicum Hungaricum-ban nyílik meg újra.
  
A Petőfi Irodalmi Múzeum “Nekünk ma Berlin a Párisunk” – Magyar írók Berlin-élménye 1900–1933 című kiállítása a huszadik század első felében Berlinben járt, hosszabb-rövidebb időt ott töltő, alkotó magyar művészek, írók, költők élményeit dolgozza fel. Arra próbálunk választ adni, mit adott nekik az akkor metropolisszá fejlődő város, milyen hatással volt művészetükre, milyen inspirációt kaptak a várostól, illetve az ott működő különböző avantgarde művészcsoportoktól.
A kiállítás megidézi azokat a jellemző helyszíneket - mint például a város dinamikáját szimbolizáló pályaudvar, a  Sturm-galéria, a Café des Westens, a Nürnberger Café - , amelyek fontos szerepet játszottak a kint élő magyar művészek életében. Voltak, akik a könyvkiadás terén értek el sikereket (Bíró Lajos), mások a fordítás révén váltak ismertté (Mohácsi Jenő, Stefan Klein, Horváth Henrik). A Berlinben ez időben dolgozó kb. 300 filmes szakember közül a visszaemlékezők szerint 150 minden bizonnyal magyar volt. A kiállítás Balázs Béla írói, filmrendezői, dramaturgi pályáján keresztül hívja fel a figyelmet a magyarok szerepvállalására az európai filmgyártás egyik fellegvárában. A magyar fényképészek (Kepes György, Kárász Judit, Besnyő Éva, Moholy-Nagy László) munkáit az avantgarde művészetre fogékony német és nemzetközi közönség éppúgy ismerte, mint a korabeli jelentős művészeti folyóiratokban és galériákban szereplő képzőművészekét, akiknek munkáiból kiállításunk egy reprezentatív válogatást nyújt. (Moholy-Nagy László, Péri László, Kassák Lajos, Mattis-Teutsch János, Scheiber Hugó, Tihanyi Lajos, Bernáth Aurél, stb) A festmények és grafikák szerepeltetése önmagukban vett művészeti értékükön túl arra is rávilágít, hogy ekkor az irodalom és képzőművészet szoros és termékeny kölcsönhatásban állt. Díszletek segítségével megidézzük a legendás Sturm (’A vihar’) galéria hangulatát, amely Herwarth Walden német mecénás és művészetpártoló  segítségével oly sok magyar művész nevét emelte világhírre. A képzőművészek mellett a színházi szakemberek (drámaírók, színészek, rendezők: Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Bíró Lajos, Beregi Oszkár) értek el átütő sikereket, s ebben a nyelvi különbözőség sem volt akadály. Irodalmi szövegek segítségével egyszerre szeretnénk bemutatni az általunk kiválasztott alkotók ( Hatvany Lajos, Márai Sándor, Bíró Lajos,  Déry Tibor, Rejtő Jenő, Keresztury Dezső) stb. szakmai érvényesülésének főbb állomásait, valamint a magánember benyomásait, élményeit, amelyet az idegen nagyváros léptékkülönbsége idézett elő. A kiállításhoz nyolc múzeum, illetve gyűjtemény anyagából kölcsönözhettünk jellegzetes hétköznapi tárgyakat éppúgy, mint a magyar művészet kiemelkedő alkotásait. A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének eddig be nem mutatott apróbb kincseit is a közönség elé tárjuk. Magán- és hivatalos levelek, szerződések, díjak, meghívók, útlevelek, szépirodalmi műrészletek mellett a Berlinben megjelent német nyelvű kiadványok első kiadásaiból nyújtunk válogatást. A tipikusan irodalmat idéző dokumentumok mellett a kor hangulatát előhívó plakátok, fellépő ruhák, báli meghívók, képeslapok, és eredeti fotók sorozata gazdagítja a Berlin-képet, amely szándékunk szerint túlmutat a várossal kapcsolatos eddig élő közhelyeken.
A látogató a magyarok által is gazdagított 1920-as évekbeli német filmjátszás néhány olyan remekét láthatja, mint pl. Ruttmann: Berlin, egy nagyváros szimfóniája, Fritz Lang: Dr.Mabuse, vagy a Kék fény, amely Balázs Béla rendezését is dicséri.  A kiállítás létrehozásában irodalmárok, történészek, művészettörténészek és színháztörténészek voltak segítségünkre.
Date: 
2007. March 28. 10.00