Date
„Nekünk ma Berlin a Párisunk” – Magyar írók Berlin-élménye 1900–1933
A kiállítást megnyitja: Bacsó Béla esztéta
Kiállításunk egy 2004-ben kezdődött sorozat része, melyet azzal a szándékkal indítottunk, hogy betekintést nyújtsunk azoknak a kapcsolatoknak történetébe, melyeket a magyar irodalmi kultúra tartott a nagy európai centrumokkal. Az általunk választott periódus Berlin kulturális metropolisszá alakulásának ideje, s részben ebből, részben a magyar politikai eseményekből adódóan változást hoz a magyar művészek e városhoz való viszonyulásában. E fordulat az érdeklődés megélénkülésében ragadható meg, a kiállítás pedig a kapcsolatkeresés főbb mozzanatait és eredményeit kívánja a közönség elé tárni.
Elsősorban olyan szerzőkre összpontosítunk, mint Balázs Béla, Márai Sándor vagy Déry Tibor, akik huzamosabb ideig tudhatták életközegüknek Berlint. Esetükben az ehhez a nagyvároshoz való kötődés művészi és egzisztenciális vonatkozásai egyaránt jelentősek. Emellett helyet adunk olyan alkotóknak is, akiknek közvetítő tevékenységük jelentős (Hatvany Lajos, Kassák Lajos, Herwarth Walden). A rendelkezésre álló naplójegyzetekből, publicisztikából, a levelezésekben és egyéb személyes feljegyzésekben található információk alapján arra adunk választ, hogy milyen célokkal érkeztek a magyarok Berlinbe, melyek voltak beilleszkedési stratégiáik és mennyire voltak ezek eredményesek. Mindezt abból a célból, hogy megmutathassuk a közönségnek: melyek idegenség-tapasztalatuk közös pontjai, és általában véve hogyan viszonyul a magyarok által kialakított Berlin-kép ahhoz, amelyet a közismert klisék és sztereotípiák alakítanak.
Mivel választott témánk esetében Kelet és Nyugat, ismertek és ismeretlenek találkozásairól van szó, elsődleges szempont, hogy a közvetítés módozatainak minél szélesebb skáláját idézzük meg. A kiállítás koncepciójának alapvető tartalmait – monumentalitás, intenzitás, ideiglenesség, felfokozottság – megjelenítő médiumok (installációk, szövegek, relikviák, hanganyagok, filmvetítések) egymásba játszása azt a célt szolgálja, hogy érvényesülhessen az élmények és tapasztalatok sokfélesége. Ezáltal Berlin úgy jelenhet meg, amiként az egykorú művészek számára: kulturális tranzitként.