Jogom a szó

Kevés költőnek adatott meg, hogy már életében legenda váljon belőle. Szervác Józsefnek ez sikerült, s most visszatekintve rövid életére, talán ez a legenda is elszívta tőle a levegőt.  Élnie egyre nehezebb volt. S talán azért hiányzik annyira az ő hangja a mai költészetből, mert feltűnően más a hangütés. Holott az emberi méltóság meggyalázása újabb és újabb formákat ölt. Szükségünk lenne az ő alapigazságokra rákérdező költészetére, tisztaságigényére, formakultúrájára, kérlelhetetlen dacára. Mielőtt végleg elsüllyedünk a pária-létben, kérdezzük együtt vele: Hová haza? És a Haza hová? Jogunk van szólni róla.
                                                                                Tóth Erzsébet

 

Az est házigazdája: Pécsi Györgyi, irodalomkritikus

Beszélgetőtársak:

Tóth Erzsébet, költő
Ágh István, költő
Agócs Sándor, költő, szerkesztő
Mányoki Endre, író, szerkesztő
Turczi István, költő, szerkesztő
A műveket előadják:  Pálfy Margit, színművész
Galkó Balázs színművész
Kálid Artúr, színművész
Pap Gábor és tanítványai, VMG drámatagozat
Hoppál Mihály, zenész

www.szervac.net