Könyvbemutató

Date
Irodalom, irodalomtörténet, eszmetörténet - újdonságok a XIX. századból
Négy a közelmúltban megjelent munkával ismerkedhetünk, amelyeket szakértők mutatnak be
Tarjányi Eszter: Arany János és a parodisztikus hagyomány (Universitas Könyvkiadó, 2013)
Bemutatja: S. Varga Pál irodalomtörténész (Debreceni Egyetem)
 
A könyv Arany János költészetének csak újabban felfedezhető vonásaira kívánja felhívni a figyelmet. A parodisztikusságának, az ironikusságának, a kettős és többszörös értelmezésekre számot tartó sajátosságának a feltárására vállalkozik. A kötet Arany életművében egy alternatív kánont mutat be, amely az eddigi szakirodalom által sugallt, a középiskolákban is tanított, komolykodó, tanáros Arany-képpel szemben egy szórakoztatóbb, a nemzeti vezérköltő szerepet elvállaló, de azt ironikusan szemlélő, a hagyományos és újabb poétikai eljárásmódokkal egyaránt kísérletező, a költői megszólalás lehetőségeinek a teherbírását próbálgató, játékosan könnyedebb, ezért a mai olvasó számára talán szimpatikusabb Arany-képnek és szövegértésnek a lehetőségét kínálja fel.
 
Justh Zsigmond válogatott művei (Ráció Kiadó, 2013)
Szerkesztők: Kiczenko Judit, Kardeván Lapis Gergely
Bemutatja: Eisemann György irodalomtörténész (ELTE BTK)
 
Kötelező (Művészszerelem), hiánypótló (novellaciklusai) és kuriózum (Műkedvelők, Justhról szóló francia kulcsregény fordítása, amely most olvasható első ízben magyarul) az idén százötven éves Justh Zsigmond (1863–1894) kevésbé ismert és alig hozzáférhető műveiből
„A nagy magyar nemzedékhez tartozik, a századvég öntudatosodó, vívódó, alkotni akaró, nagy nehézségekkel verekedő nemzedékéhez. […] éles szemmel látja korát és nemzedékét; középosztály nincs, a szó nyugati értelmében, az arisztokrácia fáradt, a nemzeti megújhodás csak a nép mély rétegeiben találja meg az új erőket. Hamar öregedik, mert a közelgő halál nagy mentor és vad múzsa.”
Márai Sándor, A dandy és világa, Pesti Hírlap 1941
 
Lajtai L. László: "Magyar nemzet vagyok" - Az első magyar nyelvű és hazai tárgyú történelemtankönyvek nemzetdiskurzusa (Argumentum Kiadó, 2013)
Bemutatja: Takáts József irodalomtörténész (PTE BTK)
 
Lajtai L. László monográfiája azokra a kérdésekre keres választ, amelyek a magyar nemzeti önazonosság-tudatnak a 19. század utolsó harmadáig formálódó átalakulásait, az intézményes magyar nyelvű történetírás kialakulását, valamint első eredményeinek társadalmi-pedagógiai felhasználását érintik. Teszi ezt egy viszonylag jól behatárolható szövegkorpusz, a nyomtatásban megjelent magyar nyelvű, hazai történelmi tárgyú és az oktatás céljait közvetlenül szolgáló, első változatukban még 1848 előtt íródott tankönyvek alapján. Azt vizsgálja mindenekelőtt, hogy a reformkor, valamint az 1848–1849-es forradalom és függetlenségi harc során már kétségtelenül markánsan megmutatkozó magyar nemzetépítés aktív és passzív résztvevői történelemtankönyveikből tájékozódva milyen alapvető fogalmi keretek és szövegszervezési eljárások mentén alakíthatták ki saját elképzelésüket nemzetként definiált közösségük múltjáról, és e mából rekonstruálni vélt közösségi múltértelmezések milyen értelemben tekinthetőek nemzetinek.
 
Jókai Mór: Elbeszélések 1861-1862 (Ráció Kiadó, 2012)
Sajtó alá rendezte: Tarjányi Eszter
Bemutatja: Eisemann György irodalomtörténész (ELTE BTK)
 
Jókai Mór műveinek újrainduló kritikai kiadása jelen kötettel az 1861-ben és 1862-ben napvilágot látott elbeszéléseket adja közre. A sajtó alá rendező Tarjányi Eszter munkája kapcsolódik a korábbi szerkesztő, Nagy Miklós által érvényesített szöveggondozói elvekhez, de számításba veszi az utóbbi időszak textológiai belátásait, a filológia elméleti szinten kialakult elvárásait is. Folytatja tehát a hagyományt a főszöveg létrehozásával, a történeti kontextus hangsúlyozásával, a szerzői névhez köthető életműre utalásokkal, a tárgyi és nyelvi magyarázatok tüzetes kidolgozásával. Ugyanakkor nem kívánja korlátozni az olvasói értelmezést, ezért jegyzetei nem gyengítik a szöveg megformáltságára irányuló befogadói figyelmet, inkább az alkotások poétikai hatásfunkcióit domborítják ki. A kritikai kiadás elősegíti a magyar 19. század egyik legjelentősebb epikus teljesítményének, Jókai művészetének az újraértelmezését, elhelyezését az ezredforduló sokat változó irodalmi kánonában.