Date
A TypoSzalon és a Magyar Betű Társaság kiállítása
2007. október 20. – december 2.
Cím: 1033 Budapest, Fő tér 1. (Zichy-kastély)
Nyitva: szerdától vasárnapig 10 és 17 óra között.
Amikor 1922-ben Kassák Lajos először formálta meg a bécsi emigrációban szerkesztett MA című művészeti folyóirat új fejlécét, valami eldőlt. Illetve kiegyenesedett. Függőleges és vízszintes irányba fordultak a tipográfiai elemek, a grafikai fragmentumok, melyekkel a rend és szerkezet új esztétikáját kimunkálta az autodidakta tipográfus tehetség, Kassák.
Hogy árt-e egy szellemóriásnak, ha „leautodidaktázzák”, nem tudom, de tanulatlannak mégsem nevezhetünk valakit, aki olyan dolgot művel, ami nem tanulható, de amit tanítani kellene. Kassák sohasem alkalmazta azt a nyomdaszagú, ólombetűkbe szorult klasszikus tipográfiai struktúrát, amit a korabeli kiadványok használtak. Pedig a szecessziós tipográfia burjánzó túlzásai ekkorra már lazítottak az évszázados nyomdászati szokásokon. De Kassák nem a betűket cicomázta, nem matatott az ólomdíszek között a szedőszekrényben, hanem „ácsolt”, konstrukciót épített, mint egykor inasként a műhelyben.
Korai munkáiban, szöveges montázsaiban, képverseiben repkednek, táncolnak a betűk, billegnek a sorok, akár egy vászonszárnyú, drótozott repülőgép a mezők felett. Szokatlan lehetett az értelmes szöveg láttatásának ez a módja, de különös és inspiráló volt az a benzinszagú, motorizált világ is, amely új irányt – ma úgy mondják, paradigmát – adott a XX. századi civilizációnak.
Kassák az „izmusista”, nem gondolkodhatott másképpen, csak következetes futuristaként, aktivistaként, konstruktivistaként. 1922-ben, mintha sötét ólom-deszkákat használt volna, megteremtette kapu, ablak és felhőkarcoló formájú M betűjét, amivel a MA felirat architektúraszerű alakot nyert. Szimbolikus fejléc született; a magyar Huszár Vilmos 1916-os De Stijl-logójának hazai változata.
A 120 éve született örökifjú mester piros-fekete színekben, különböző arányokban és méretekben hirdette aktivista periodikája címlapjain, hogy Magyarországon (majd az emigrációban) létezik egy teremtő, a legmodernebb európai művészeti gondolatot rendíthetetlenül képviselő közösség.
Ezt üzeni egy verzál M betű sosemvolt geometrikus képe, egy hang absztrakt jele – ha megfelelő időben szólal meg.
Szőnyei György, a kiállítás kurátora