Nagy András: A Tanner

Szövegkollázs Babits Mihály, Török Sophie és Szabó Lőrinc írásai alapján

„Különös szerelmi történet bontakozik ki a továbbiakban” – kezdtem volna a szövegkollázs magyarázatát, amolyan szerzői „instrukcióként” a dialógusokon még innen. Hogy érthetővé váljék: három ember háromféle története következik mostantól, amelynek csak átélése van, meg ellentmondásai vannak, de igazsága nincs, és persze hitelessége sincs.

De ismét a retorika ejtett rabul. Hiszen itt talán „történet” sincs. Babits Mihály vonzódása Tanner Ilonkához, majd találkozásaik, ismerkedésük, végül házasságuk semmiféle „szerelmi történet” jellemzőivel nem bírnak, ha persze események voltak is, és peregtek, rendesen.Tanner Ilonka áhítata a nagy költő előtt, majd végzetesnek bizonyuló kacérkodása, illetve Szabó Lőrinccel való elmélyülő flörtölése, végül pedig a Babitsnak nyújtott „kéz” ugyancsak nélkülözi ezt az érzéki epikát. Ahogy Szabó Lőrinc ifjonti hányódása is: a nagybetűs Mester és a mindig kisbetűs nők között, amelynek Ilonka fontos, de nem meghatározó epizódja volt.

Ha pedig „történet” nincs, van-e „szerelem”? Vagy helyette csak babitsi kétségbeesés van, öregedés, életidegenség, vágy, magány és az ifjúság kívánása? No meg „tanneri” karrierálom van, „irodalomhoz dörgölőzés”– és rafináltan árúba bocsátott test és lélek? Legfeljebb: kalibáni étvágy van az ifjú Szabó Lőrincben – élet, írás, asszony iránt?

Mindezek vannak tehát, de sehogyan sem illenek egymásba, egymáshoz, egymásnak?

Lehet. Ám ha „történet” sem volt, meg „szerelem” sem volt, azért sors még lett. Mindhármuké. Amiből kibontanám, így utólag – igazság és hitel nélkül –, mégiscsak a történetet és a szerelmet.

 

Leányfalu, 2OO1. márciusában

 

Nagy András