Életének 93. évében elhunyt Molnár Edit (1933. július 30. – 2026. április 5.) Balázs Béla-díjas magyar fotóművész, érdemes és kiváló művész. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2002). Jelentős íróportrékészítő fotográfus, a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében is megtalálhatók a munkái.
„Halandó arcunk csönd-mélyének, mosoly-mélyének, töprengés-mélyének, halál-mélyének titkát keresi Molnár Edit figyelmes és okos szemével, figyelmes és okos képeiben: azt, amik vagyunk, azt, amik voltunk talán, lehettünk volna amik! Lehetőségeinket, győzelmünket, bukásunkat, veszteségünket, gyávaságunkat, gyászunkat, vagy halálunkat és hitünk hitelét keresi Molnár Edit, hogy megőrizzen a lepkeszárny arany-mohájánál könnyebben elfoszló ember-lényünkből valamit. Ő, akinek műve: a megőrzés művészete. Valamit, amit nem tudtunk, nem mertünk, nem akartunk kimondani! Amit letagadtunk, vagy eltagadtunk, vagy ami talán kimondani tiltva volt nekünk. Mert féltünk önmagunktól.”
Juhász Ferenc: A halandóság törékeny arcai, Molnár Edit pécsi kiállítása elé, 1973. november
A PIM 2004 decemberében Írók és olvasók címmel rendezett kiállítást a Balázs Béla-díjas művész ismert és kevésbé ismert íróportréiból. A közönség többek között Füst Milánról, Tersánszky Józsi Jenőről, Pilinszky Jánosról, Tamási Áronról, Illyés Gyuláról, Nagy Lászlóról, Szécsi Margitról, Vas Istvánról, Áprily Lajosról, Németh Lászlóról, Déry Tiborról, Weöres Sándorról, Kassák Lajosról, Esterházy Péterről otthonukban, kertjükben, környezetükben készült jellemző ábrázolásokat láthatott. A nagy alázattal és felkészültséggel megteremtett irodalmi portré-pantheont Molnár Edit másik kedvenc területe, a riport egészítette ki: az ötvenes-hatvanas évek könyvtári olvasóit, diákjait ábrázolta a könyvvel meghitt szituációkban, fekete-fehér képeken. Molnár Editet, a fotográfust e kiállítás rendezése közben örökítette meg kollégája.