Az 1707-08 körül írt Notte placida e cheta az éjszaka, az álom és a szerelmi merengés magával ragadó interpretációja, míg az ugyanezekben az években készült La Lucrezia rendkívüli drámaisággal mutatja be a címszereplő belső zűrzavarát, aki a legenda szerint - miután megerőszakolja őt Róma utolsó királyának fia - önkezével vetett véget életének.
Handel világi kantátái a közelmúltig kevéssé ismert zenei repertoárt képviselnek. A mintegy 100 különálló mű többségét néhány év alatt, magánelőadásra írta a szerző énekhangra, continuóra és bizonyos esetekben egy vagy két obligát hangszerre. Ezek a művek alkotják olaszországi éveinek legnagyobb hagyatékát.
A kantáta az operához hasonlóan recitáló és áriaszerű részekre tagolódik, az operával ellentétben azonban kamarazene: el kell férjen egy kastély társalgójában. Az operaházakénál jóval kisebb előadó- és nézőtér különleges intimitása, a korhű hangszeres játék és a díszes jelmezek mellett a KúlArt Produkció előadásaiban fontos szerepet kap az éneket kísérő autentikus barokk gesztikuláció (gesztika), ami a szituáció, a jellem és a szavak kifejezését, avagy – a nézők szemszögéből – ezek könnyebb megértését szolgálja. Produkcióikban - ahogy a 18. századi előadók is tették – az énekesek mélyrehatóan elemzik a cselekményt, a karaktert és a szöveget, és miután megértették az előadott történet szereplőiben kavargó gondolatokat és érzéseket, ezeket a test- és fejtartás, az arckifejezés, a tekintet, a testmozgás és a kézmozdulatok segítségével próbálják kifejezni. Ez a gesztika- koreográfia az intim előadótérben, az énekesek közelsége miatt nagy hatást gyakorol a nézőkre, és egészen kivételes esztétikai élmény nyújt.
Műsor:
Francesco Geminiani: d-moll triószonáta, Op. 1, No. 2 (H. 26)
George Frederic Handel: Notte placida e cheta - kantáta (HWV 142)
George Frederic Handel: g-moll triószonáta, Op. 2, No. 5 (HWV 390)
George Frederic Handel: "La Lucrezia" - kantáta (HWV 145)
Előadók és közreműködők:
Kalafszky Adriána - szoprán, barokk gesztika
Paulik László - hegedű
Revóczky Ottília - hegedű
Maróth Bálint - cselló
Szokos Augustin - csembaló, művészeti vezető
Zeke Edit - jelmez
Makláry Mariann - paróka, smink