A fényképezés feltalálásáról szóló első hír irodalmi lapban, az Athenaeumban jelent meg 1839-ben, az új találmányt a „fényképezés” szóval a lap szerkesztője, Toldy Ferenc illette. Az elsők között, 1845-ben egy fiatal költő, Petőfi állt a félelmetesnek tűnő gép elé, de halála előtt nem sokkal Vörösmartyt is meggyőzik egy „fényirat” készíttetéséről. 1863-ban barátjuk, Arany János lapja ad teret az első komolyabb vitának a fényképezés művészet voltáról… Nemcsak az új felfedezésekre nyitott költőket érdekli a fotográfia, de a fényképészek is odaadóan fordulnak a nemzeti nagyságok között számon tartott költők alakjának megörökítése felé. E most látható kiállítás az intézményes íróportrégyűjtés elmúlt évtizedeibe vezet el, a Petőfi Irodalmi Múzeum Fotótárának gazdag, izgalmas gyűjteményébe, az írói tekintetek, pózok, mozdulatok tárházába. Jeles arcképfotográfusok, majd művészi fényképészek beleérző szándéka nélkül ma nem láthatnánk élethűen Arany lekonyuló bajszát, Jókai fess alakját, Ady, Kaffka Margit varázsos tekintetét, Kassák szigorú nézését, Pilinszky finom kézmozdulatát.
Intézményi, fotótörténeti és intermediális sétánkon nem marad el az esendő, felemelő, intim, baráti pillanatoknak és írott visszaemlékezéseknek a megidézése sem.
A sétát vezeti E. Csorba Csilla, tiszteletbeli főmuzeológus, a PIM volt főigazgatója