MŰVÉSZ-HŐSÖK AZ OSZTRÁK—MAGYAR NEMZETI MÚZEUMOKBAN
A képzőművészeti múzeum mai fogalma a hosszú 19. században alakult ki. A szakirodalom leírta, hogy a művészettörténet e „gyűjtőmúzeumai” milyen tipikus formát öltöttek, kiemelve két kulcsfontosságú jellemzőt: az evolúciós művészettörténeti narratívák felépí- tésében vállalt szerepüket és egyes „régi mesterek” kiemelését, akiket kivételes zseniali- tásukért ünnepeltek. A Habsburg Birodalomban is művészeti galériák széles skálája jött létre a 19. században. Ezek közül néhány „nemzeti” képtárként született, és alapítását a birodalomban kialakuló különböző nemzeti mozgalmak segítették elő. Ez az előadás két nemzeti galériát vizsgál meg: a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Képtárát és a krakkói Nemzeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményének állandó kiállításait. Mindkét múzeum a kiállításaikban népszerűsített egyes művészeket a nemzeti művészettörténet hőseiként ünnepelt. Az előadás azt vizsgálja, hogy a művész romantikus kultusza hogyan formálta a kurátori stratégiákat e két intézményben, valamint amellett érvel, hogy a kiállítá- sokat nemcsak művészettörténeti megfontolások alakították, hanem – a művész-hősökön keresztül – képet kívántak adni a nemzetek birodalmon belüli és Európában elfoglalt helyéről is. Az általuk felvetett specifikus kérdések megkülönböztették őket a sokat emlegetett nagy nyugat-európai gyűjteményektől, s ez egyben arra is bizonyíték, hogy a 19. századi galériák nem annyira hasonlóak, mint amilyennek első látásra tűnhetnek.
ARTIST-HEROES IN THE NATIONAL MUSEUMS OF AUSTRIA-HUNGARY
Art galleries, as we today know them, are products of the long nineteenth century. Scholarly literature has described the typical form these “survey museums” of art history would take, highlighting two key characteristics: their construction of evolutionary art historical narratives and their celebration of selected individual “Old Masters” for their exceptional genius. In the Habsburg Empire, too, a wide array of art galleries came into being in the nineteenth century. Some of these were conceived as “national” galleries, their foundation catalysed by the various national movements emerging across the Empire. This paper will examine two national galleries: the Picture Gallery of the Hungarian National Museum in Budapest and the collection displays of the National Museum in Kraków. Both of these museums celebrated certain artists as heroes of the national art histories they promoted in their exhibitions. The paper will explore how the romantic cult of the artist informed curatorial strategies at these two institutions. It will argue that the displays were not only shaped by art historical considerations, but also negotiated, through their artist-heroes, the place of their respective nations within the Empire and in Europe. The specific questions they posed differentiated them from the oft-discussed survey galleries of western Europe, proving that nineteenth-century galleries were not as uniform as it might seem at first sight.