A kezdet

Contributors

Megszólaló

Mostantól már csak a szeszélyes álom

mintáiban fogunk rájuk találni:

elvonultak a cserepes lapályon

a háború utolsó katonái.

A – már úgy tetszik – eltúlozva festett

színpadias díszletek szétdobálva,

a sárga, zöld, a terepszínű testek

elhelyezkednek a tisztább halálba.

 

Híznak az erjedés bölcs vegytanába

vetett, felajzott létek vad zugokban.

A megfülledt, csípős, fekete trágya

füstölög, már-már sötét lángra lobban.

Sűrű levében a tavalyi szalma:

a maró lúgot ronthatatlan állja

vörheny csigolyák közt okker huzallal

épült másolhatatlan statikája.

 

Az útfélen a gödrökben a téli

szemét fehér szakállt eresztve rothad.

A Kálvária utca jegenyéi

megint valószínűtlenül ragyognak.

Kijjebb, hol már a város falu félig,

jámbor dicsfényül odakanyarítva

a roskadt háztetők fölé, fehérlik

az ultramarin ég egy ujjnyi csíkja.

 

Ragyafoltos házakban tiszta szappan-

illat nyirkos dohszaggal keveredve.

A Gödörben harsog javíthatatlan

borisszák rekedt, bikanyakú kedve.

De az idők recsegő hordalékán

keresztül a hűdéses renyheségből

a kékszívű fehér acetilénláng

váratlanul a horpadt ég felé tör.

 

Verejtékes, borostás Krisztus-arcok

nehéz házi szeszek tüzében égnek.

Gyűrött papírra hevenyészve rajzolt

jövendők, tervek, érvek, ellenérvek.

Száraz szelekben só marja a szájat.

Emészti egymást kétely és reménység.

A gondolat már majdnem megtalálja,

a mozdulat már-már megüli fészkét.

 

A töltésen túl a gizgazos ártér

görcs fűzfái közt káprázik a hőség.

Derül, sötétül, változik a háttér,

kiválik az egyetlen lehetőség.

Az aluvót nehéz álom csigázza,

törődötten ébred, s az élhetetlen

szerelem szép lenvászon-lobogása

elenyészik a vándorló egekben.