Kántor Péter képleíró versei átfogják az európai festészet történetét, a tizenötödik századi felsőrajnai mester naiv paradicsomkert-ábrázolásától a „szoborszerű Vermeer-lányokon” át Lucian Freud felkavaró testmegjelenítéséig.
A „megtanulni élni” élethosszig tartó feladványával foglalkozó költő talán éppen az alkotott képek tükrében fogalmazta meg legpontosabban a legszemélyesebb kérdéseit. A vizuális másikban az egzisztenciális sajátot. De hát éppen ez volna a költészet lényege. Hogy egyfelől „mindent beleng valami lenni – szép”, másfelől meg „mindig borzongunk a durva nyárban”. Ahogyan a Jég-öröm című versben Hendrick Avercamp hétköznapi idilljét hirtelen átfesti Pieter Bruegel tragikus látásmódja.
Beszélgetőtársak
Beszélgetésvezető
Helyszín
PIM Szomszéd (1053 Bp., Ferenczy István utca 26.)