„— Azt mondták, édes apám, hát azt mondták, — zokogta a kis fiu, — hogy szégyeljük magunkat, mert a mi édes anyánk irónő, és aki irónő, az nem lehet jó asszony, hogy ez az újságban van, szüleik olvasták; meg az is ott van, hogy az ilyen nem szeret senkit, még a gyermekeit sem! — senkit sem.”
(Szendrey Júlia: A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-ik száma)
Az 1850-es években kialakult vita kifejezetten a női szerzők irodalmi és társadalmi helyzetéről szólt. Normatív kijelentések fogalmazódnak meg mind arról, hogy milyen tulajdonságai vannak a nemeknek, hogy ez mennyire teszi képessé vagy képtelenné őket az irodalmi alkotásra, valamint mik azok a műfajok, amelyek a női nemhez illőek. Mind a női szerzők kritikusai (Arany, Gyulai stb.), mind támogatói (Jókai stb.), azt az elvárást fogalmazták meg, hogy a nők a női szubjektumról adjanak hiteles képet. Hogyan értelmezhető ebben a kontextusban a Szendrey Júlia jelenség, aki úgy tűnik, tudatosan épített fel egy férfias szerzői imázst.
Házigazda: László Ferenc újságíró
Beszélgetőtársak: Gyimesi Emese történész, irodalomtörténész; Szécsi Noémi író
Közreműködik: Mészáros Blanka színművész
Belépőjegy: 500 Ft
A Nővilág - Női szerepek és törekvések a reformkorban programsorozatról
A legtöbben tisztában vannak azzal, hogy mit köszönhetünk Aranynak, Eötvösnek, Jókainak, Kossuthnak, Petőfinek, Széchenyinek és még lehetne sorolni a reformkor nagy férfi alakjait. De kik voltak azok a nők, akiknek legalább ennyi mindent köszönhetünk? Kik voltak azok a nők, akiknek az említett férfiakkal is néha meg kellett küzdenie az emancipációért?
Helyszín
PIM Szomszéd (1053 Budapest, Ferenczy István utca 26.)