Milyen lehetett egy olyan korban utazni, amikor még a térkép tudományos kuriózumnak számított az "insta storykat" pedig külön, erre a célra felfogadott metszőkkel lehetett elkészíttetni? Hogyan változott meg az utazás gyakorlata a 19. század elején és hogyan kapcsolódott ebbe az egyre szélesebb rétegek számára elérhető időtöltésbe Petőfi?
Milyen útleírásokból, útirajzokból tájékozódott? Kiknek a nyomában járt? Tervezett-e külföldi utazást és kitaláljuk-e mi lehetett számára a legvonzóbb úticél? Hogyan jelennek meg úti élményei prózájában és költészetében? Milyen hatással van művészetére a nagyvárosi lét tapasztalata?
Ezekről a kérdésekről és még rengeteg másról beszélgettünk Csonka Laura levéltárpedagógussal a Nemzeti Levéltárból, Asztalos Emesével a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusával, és Kardeván Lapis Gergely irodalomtörténésszel, aki a Pázmány Péter Egyetem oktatója.
A Nemzeti Levéltár dokumentumai közöl sok más között előkerül egy német nyelvű felfújható földgömb, egy igen csak részletes személyleírást és utazási indoklást tartalmazó útlevél, továbbá az itt őrzött útinaplókból válogatva megismerhetjük a korszak legambiciózusabb utazásainak állomásait. Asztlos Emese a korszakban megélénkülő utazói kedvről, a sokasodó útleírások alapján, például Liszt Ferenc vagy Kazinczy Ferenc tapasztalatai nyomán kiemeltté váló "turisztikai látványosságokról", az önértelmező, önreflektív utazói attitűdről, a grand tour és a home tour jelenségéről mesél nekünk. Előadásából megismerhetjük Petőfi utazási motivációit, előképeit és megcsodálhatjuk a költő készült kevéssé ismert ceruzarajzokat, amelyek a gondosan komponált, nagy formátumú ábrázolások mellett vázlatosságukkal és tét nélküliségükkel amolyan insta pillanatokként hatnak.
Kardeván Lapis Gergely szinte a lehetetlenre vállalkozik: A Petőfi tájköltészete című talán legkönnyebbnek vélt és ezzel együtt kétségtelenül teljesen érdektelennek tartott érettségi tételről bizonyítja be, hogy valójában hihetetlenül komplex és izgalmas filozófiai kérdéseket és a korban fantasztikusan modern poétikai eszközöket fedezhetünk fel, ha kicsit más szemmel olvassuk újra Petőfi tájleíró líráját, illetve ha esetleg máshol nyitjuk ki a kötetet, mint ahol magától kinyílna.