Március 29-én kaptuk a hírt, hogy hetvenhét éves korában elhunyt múzeumunk volt munkatársa, W. Somogyi Ágnes.
W. Somogyi Ágnes művészettörténész a Petőfi Irodalmi Múzeum történetének egyik meghatározó személyisége volt. 1970-től dolgozott az intézményben. 1975-ben, a múzeum szervezeti felépítésének átalakításakor, alig harmincegy évesen, ő hozhatta létre a mai értelemben vett Művészeti Tárat (most Művészeti, Relikvia- és Fotótár), amelynek főosztályvezetője lett. Nevéhez fűződik az osztály tartalmi egységének, gyűjtemény-részeinek, működési és nyilvántartási rendjének kialakítása, az irodalmi fotóikonográfia alapjainak megteremtése, formabontó irodalmi kiállítások (Új vizeken járok, Petőfi és kora) és képzőművészeti tárlatok rendezése. Tudományos kutatásai hozzájárultak ahhoz, hogy lendületet vehessen az írói kultuszok vizuális megjelenítésének vizsgálata, friss gyűjteményezési szemlélete pedig pályázatok és megbízások sorát eredményezte, amelyek révén a Tár a korábbinál dinamikusabb ütemben gyarapodhatott kortárs művészek alkotásaival. Újjá szervezte és a fotós kollégák bevonásával, a korban legmodernebb eszközökkel szereltette fel a Fotólabort, amely a Művészeti Tár részeként a gyűjtemények, kiállítások és rendezvények dokumentálásán túl íróportrékat, írói otthonokat is megörökített. Sokoldalú műveltsége, derűs személyisége, az intézmény iránti elkötelezettsége, kifogyhatatlan energiái, innovatív ötletei magával ragadták a vele együtt dolgozókat. Képzőművészek, festők, szobrászok között mozgott, akik gyakran és szívesen fordultak meg a Tár múzeumbeli irodáiban. Művelődéstörténetben gondolkodott, természetes volt számára az alkotói pályák, művek történeti hátterének megvilágítása, valamint az irodalom és a társművészetek összekapcsolása. Valódi pedagógus alkat volt, csapatban, közösségben gondolkodott, figyelt munkatársai felkészültségére, érdeklődésére, nap mint nap igyekezett gondoskodni számukra inspiráló, kutatásra váró feladatokról.
1944-ben született, az ELTE művészettörténet-angol szakán végzett, ezt követően öt évig a Rákospalotai Múzeumot vezette. 1970 és 1980 között, majd 1987-1988 között dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 1980-tól néhány évig a Kulturális Minisztérium alkalmazottja, majd középiskolai pedagógus volt. Részt vett a Móricz kéziratkatalógus szerkesztésében, illetve az MTA Irodalomtörténeti Intézete Babits kritikai kiadásának munkálataiban.
Tizenkét tartalmas évet töltött a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Munkálkodásának és személyiségének hatása máig élő.
E. Csorba Csilla – Kovács Ida
