Berta Ádám // Múzsa vagyok

Bolyongjunk be egy szöveget, vállalkozzunk egy text túrára!

A Thinglink-tárlatban ízelítőt adunk abból, mennyire gazdagíthat egy szöveget, ha utalásait, áthallásait jegyzeteljük és pókháló-szerű rendezettségét, összetettségét megtapasztaljuk.

Ha szeretnék kipróbálni és elkészíteni saját szöveg-tárlatukat, regisztráljanak az ingyenes Thinglink (https://www.thinglink.com/edu) felületre és használják a letölthető képeket:)

Vagy, ha inkább egy másik típusú múzeumi tárgy felé húzna a szívünk...

A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében van egy nagyon sajátos tárgy típus, az élettörténet-tárgyak, amik kevéssé esztétikai sajátosságaikkal, előrehaladott korukkal hívják fel magukra a figyelmet, hanem azzal, hogy szinte megrökönyödve nekik szegezzük a kérdést: "ez vajon miért műtárgy?". "Mert életeket, sorsokat mesél el" - hangozhat a válasz. Az élettörténet-tárgyak a hozzájuk kapcsolódó sztorik miatt izgalmasak.

Nézzük a murányi vár ajtajának egy kis darabkáját...

Szépnek, bizonyosan nem szép. De mi a története?

Petőfi 1847. július 5-én Tompa Mihállyal kirándult a várba és, mint azelőtt oly sokan mások, ők is megörökítették a nevüket a várterem telefirkált ajtaján. Ezekről az aláírásokról egyébként 1855-ben jelent meg először tudósítás: egy kiránduló társaság bukkant rá Petőfi és Tompa dedikációjára. Hogy megóvják a két költő murányi látogatásának értékes emlékét, pár évvel később az uradalmi erdőfelügyelőség a nevek fölé védő-üveglapot tett, de ez egy idő múlva tönkrement, így már nem védte az aláírásokat.

A Petőfi Társaság időről-időre levélben érdeklődött az aláírások állapota felől. Az utolsó ilyen levelet 1910-ben küldték, amire válaszul Coburg Fülöp herceg, a vár akkori tulajdonosa adományaként megkapták a faajtónak azt a kifűrészelt darabját, amelyen az aláírások átfirkálva ugyan, de még kivehetőek voltak. A Petőfi Irodalmi Múzeum a Petőfi Társaság által létrehozott Petőfi-Ház jogutódjaként örökölte meg ezt a tárgyat.

A tárgy döbbenetes erővel szemlélteti, miylen kutusz övezte és övezi Petőfit, hogyan válik egy korhdt fadarab szinte kegytárggyá.

Ha a fadarab szempontjából látnánk az eseméyneket, ő mit mesélne? Feledékeny lenne, mint múzsánk vagy teljesen megdöbbent, hogy mit is keres ő egy múzeumban? Olvassátok el Örkény István végtelenül hosszú című, de annál sűrűbb szövegtestű egypercesét ihletforrásként:)

Ha bármi technikai, tartalmi kérdés felmerülne, bátran írjanak a PIM múzeumpedagógusainak a muzeumped@pim.hu email címre.

 

 

AttachmentSize
Image icon muzsa_vagyok_1.jpg374.26 KB
Image icon muzsa_vagyok_2.jpg235.73 KB
Image icon muzsa_vagyok_3.jpg331.11 KB
Image icon muzsa_vagyok_4.jpg1.01 MB