Simó Kata, Ítéletre várva

Ítéletre várva

Édes Anna batyujának rekonstrukció-kísérlete.

 

Anna karakterében és viselkedésében van valami, ami a környezete számára rejtelmes, megfejthetetlen. Tette egyfajta csendes robbanás, mindenki a cselekedet és a lány motivációira kíváncsi. 

 

Engem azonban nem annyira a MIÉRT foglalkoztatott Édes Anna életútjából, sokkal inkább a HONNAN. 

Mennyire jelöli ki egy élet kereteit az, hogy valaki honnan jön? Predesztinálja-e a származás, a szociokulturális környezet egy ember sorsát, meghatározhatja-e személyiségét? 

 

A szöveggel ellentétben egy-egy tárgy vagy a tárgyak egy csoportja nem képes történet elmesélésére, az okok és okozatok finom szövedékének kibontására, de felkeltheti kíváncsiságunkat. Engem Édes Anna batyuja, annak tartalma, az ahhoz fűződő viszonyulások ragadtak meg leginkább.

 

Az Anna című fejezetben található a batyu tartalmának első leírása, amely egyben feltárja a lánnyal szembeni zsigeri bizalmatlanságot: 

 

„Ficsor sovány batyucskát hozott föl, kockás kendőbe kötözve. Vizyné - élve úrnői jogával - kibontotta. Mindig batyuvizsgálás alkalmával győződött meg először, hogy lop-e majd az új cseléd. Kevés holmit talált. Néhány rongyos pamutzsebkendő, melyen nincs monogram - tehát valószínűleg nem lopta -,egy már erősen viselt, kék kartonruha, pár fejrevaló kendő, egy uraságoktól levetett férficipő, melyet valahonnan ajándékba kaphatott, egy kerek reklám-kézitükör, a cég jelzésével, egy vasfésű, még tele gubancos hajával. Aztán egy horpadt, sárgapléh gyermektrombita, melyről piros bojt lóg.”

 

A batyuhoz kapcsolódóan találkozhatunk a lenézés, megvetés másik kifejeződésével is a regény textusából: 

 

"Ne oda - kiáltott, mikor Anna az asztalra tette batyuját. - A földre. Be ne poloskázza a lakásomat." 

 

Majd A RÉMÜLET című fejezetben kerül elő újra a batyu tartalma: 

 

"Egyik széken meglelték összekötött batyuját. A detektív behozta és kibontotta. Ott volt benne minden, amivel valaha átlépte ennek a háznak a küszöbét, az a pár rongyos zsebkendő, az a néhány fejrevaló kendő, a kézitükör, a vasfésű, a gyermektrombita meg egy papírzacskó megszenesedett maróni is, csak a kék kartonruha meg a fűzős férficipő hiányzott belőle, azt már régen elnyűtte."

 

Ez az objektumcsoport lehetőséget ad arra, hogy a látogató érdeklődőként (egyfajta „voyeurként”) bepillanthasson egy bűnösnek tartott lány intim dolgai közé. Netán belehelyezkedhessen a felügyelő vagy Vizyné szerepébe, aki átkutatja a lány holmijait…

 

Nálunk van tehát Édes Anna batyuja, átkutathatjuk. Nála már semmi sem maradt.