Gimnáziumban olvastam utoljára az Édes Annát. Emlékszem akkor is felkavart, de pontosan nem tudtam felidézni a történetet. Most egymás után kétszer is, újra és újra elolvastam a könyvet minden figura bőrébe belebújtam, próbáltam megérteni a szereplők viselkedését, élethelyzetét, belehelyezni magam egy politikailag folyton változó instabil korba. Azután megkérdeztem magamtól, mi a történet esszenciája? Hogyan tudnám az egész könyvet egy képen megmutatni?...és akkor bevillant Anna cselédkönyve, személyleírása, és abban egy kulcsfontosságú mondat:
Különös ismertetőjele nincs...
Semmi különös nincs benne, mégis elkövet két gyilkosságot. Egy tökéletes cseléd, akinek semmi hibája nincs, szörnyű tettre szánja magát. Ehhez társult a kép. túl egyszerű lett volna, ha Édes Annát teszem egy rendőrségi azonosító tábla elé, ezért Kosztolányi Dezsőt ábrázoltam egy azonosító táblával, mivel ő mozgatta “zsinóron” a figuráit. A szerző szempontja újabb gondolatot indított bennem:.Milyen furcsa, ha saját véleményt közöl az ember, kap hideget-meleget, keresztre feszíti a közvélemény. Ha regényben küzd a démonaival, ha fiktív szereplők és helyzetek megalkotásán keresztül fogalmazza át a gondolatait akkor viszont pajzsra emelik. Nincs mese, a nyersen kinyilatkoztatott vélemény helyett egész más hatást ér el az ember, ha egy művészi alkotás formájába önti a véleményét. Négy pecsét készült még Kosztolányién kívül mindegyiken keresztül a regény egy-egy jellemző mozzanatára szereplőjére reflektálok.
"Gimnáziumban olvastam utoljára az Édes Annát. Emlékszem akkor is felkavart, de pontosan nem tudtam felidézni a történteket, abban viszont biztos voltam, hogy rossz véget ér. Egymás után kétszer is elolvastam újra ás újra a könyvet, mert foglalkoztatott a dolog. Minden figura bőrébe belebújtam, próbáltam megérteni a szereplők viselkedédét, élethelyzetét, belehelyezni magam egy politikailag folyton változó instabil korba. Azután megkérdeztem magamtól, mi a történet esszenciája? Hogyan tudnám az egész könyvet egy képen megmutatni?...és akkor bevillant Anna cselédkönyve, személyleírása, és abban egy kulcsfontosságú mondat:
Különös ismertetőjele nincs...
Semmi különös nincs benne, mégis elkövet két gyilkossságot. Egy tökéletes cseléd, akinek semmi hibája nincs, szörnyű tettre szánja magát. Ehhez társult a kép. Az túl egyszerű lett volna, ha Édes Annát teszem egy rendőrségi azonosító tábla elé, ezért Kosztolányi Dezsőt ábrázoltam egy azonosító táblával, mivel ő mozgatta zsinóron a figuráit. Ez megint elindított bennem egy gondolatot...Milyen furcsa, ha saját véleményt közöl az ember, kap hideget-meleget, keresztre feszíti a közvélemény. Ha regényben küzd a démonaival, akkor viszont pajzsra emelik. Nincs mese, más szájába kell adni gondolatokat, tetteket, azaz írni kell!"