Megszólaló
Hajnali ragyogásban
fény-király muzsikál,
reggeli napsugárban
Béka-lány sírdogál.
Búvik a lombok alatt,
hullanak nagy lila cseppek,
nagy, lila cseppek hullanak
sűsűn a lombok alatt.
Eljő a Szivárvány-tündér,
sző a szemére álmot,
álmában Béka-leány
táncol egy különös táncot.
Hercegi korona rajta,
áttetsző selyem a testén,
a báli teremben fények
köszöntik ezen az estén.
S végül a magasba száll fel:
ruhája fénylő suhogás,
hajnalban harangszó hallik:
aprócska törpe-topogás.
Végtelen álmával alszik,
s táncol a Béka-lány.
Körötte gyönyörű fények,
s táncol a Béka-lány.
Alszik a lombok alatt,
s járja a végtelen táncot.
Szivárvány-tündér adta,
s nem veszi vissza az álmot.
Alszik a lombok alatt,
megbúvik lombsátorában,
Fény-király muzsikál halkan,
hajnali ragyogásban.
Múlnak a napok, az évek,
s nem múlik soha az álom,
Béka-lány álmában így szól:
”Örökké tart ez a táncom”.
Búvik a lombok alatt,
búvik a Béka-leány,
hullanak nagy lila cseppek
sűrűn a lombok alatt.