Contributors
Megszólaló
vedd észbe, lelkecském, ezt a világot
már reggel a düh tárja égre; borsódzik a hátad
halljuk, lent a ház üzemében
cseng a rajnai vízesés, őrjöng millió üvegcserép
ömlik, nem tudható, mibe, hova – kiáltva
vethetted magad ágyra, kaszabolt, járt a hang körülötted
fölhallatszott hozzád esedezése
balszerencséjéhez – a ház nem téged átkoz
tanult varjúlidérc vagy mégis idefönt
aki szinte ránk hoz minden kellemet, hol az élet
semmit nem tartogat már, rá se szorulna más: volna közös
végül csak kezünk pangása kezedben
senki lelke a lelkünkben – mindennap így feküdnél
fulladva, látod, sebző-fájó törődéseink alatt
Audio file