Legyél te is AranyJános!

Arany-pályázat

A Petőfi Irodalmi Múzeum Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából műfordítói pályázatot hirdet. Vagyis valami hasonlót. A feladat egy műfordítás-paródia görbe tükrének kiegyenesítése volna, vagyis

Kálnoky László Shakespeare: XIX. Henrik

című szövegének (lásd itt) magyarítása.

Határidő: 2017. április 20.

A pályázatokat az alábbi e-mail címre kérjük: muforditas@pim.hu

 

Az első három helyezett pénzjutalomban részesül. A zsűri által legjobbnak talált fordítást bruttó 60.000 Ft-tal, a másod helyezettet bruttó 50.000 Ft-tal, a harmadikat bruttó 40.000 Ft-tal jutalmazzuk.



A zsűri tagjai: Fenyő D. György, Jeney Zoltán, Várady Szabolcs.

Eredményhirdetés május 26-án, a Műfordítógép című kiállítás zárórendezvényén lesz.

Kérjük a pályázókat, hogy az emailben tüntessék fel nevüket, életkorukat és elérhetőségüket.

 

 

 

Melléklet:

Kálnoky László:

Shakespeare: XIX. Henrik

(Műfordítás-paródia)

Harmadik felvonás

Tizenötödik szín

(Henrik király, lord Downtar, Anyakirályné, tombárok, pálhahordozók)

DOWNTAR

Felség, a franc föld künyső parlatán

elült a hadvasak zadorlata.

Bék ül kevély-csornáló Mars helyén;

s a nép, a tél-túl potnát, csart, sugát,

pohontyot vesztő, nyögsanyarta nép

tallót subál, polyhót vet parlagon,

s ha pönty aszalva, surboly ha beért,

újpénz fejében vesterát lakik,

zengő pakád szavára jár hokornyást,

s dibározik Bonárdus innepén.

A franc király, ki – tudjuk – fő gyimót,

s hétért kitesz, még morcolánkodik,

Richárdot fölcihellve ellened,

ennhorjodat, míg téged elsümérel,

pihál, de csak kurtán s fonátosan.

Mert hosszú nótát a cölöpmadár –

hajósok tartják – ritka nap pityog.

HENRIK

Csitándiságomat csotválja még

e purhonya, ez a pöhös nyagóc!

S Richárd, a nyekre? Hát ő? Mondsza csak!

 

DOWNTAR

Cáp cselkesiddel sunnyog és butog

a Vérgonyasztón…



ANYAKIRÁLYNÉ

A Vérgonyasztón? Ó, süh! Pém! Piha!

Szotykon vatyorgó, páhás veckelem!

Süly rá, ki vity-váty cselkesek közin

ennhorja ellen ily pórén pocáz!

Csorhózzék szik töpörré jonha, vetyke,

folyánk cihó duzzon rút harpocsán!

Ó, habkaságos, pátyos-szép nyoszolma,

hol monhóm szörnyt csüvöllött, süly reád!

Süly rátok, hónál hóbb, duzos gemellők,

miknek nedén a ded földemhedett!

Mert nincs ponyább, nincs csetvesebb, riháltabb,

még torzs pöhöndiek között se, mint

e csép, ki szétmandangolá a hont!

(elhónyál)