Kazinczy Ferenc huszonöt éven át, 1806-tól egészen haláláig, 1831-ig élt Széphalmon. Halála után háza, kertje pusztulásnak indult, megmentésére a Kazinczy- Alapítvány keretében gyűjtést szerveztek.
Az író születésének centenáriuma alkalmából országszerte tartott megemlékezések ösztönözték erre az akadémiát. A lakóház megmentésére tett kezdeményezések nem jártak eredménnyel, így született a gondolat, hogy annak helyén díszes mauzóleumot emeljenek. Ybl Miklós 1862-ben készült tervét felhasználva, de azon jelentős módosításokat végezve Szkalnitzky Antal elgondolásai alapján 1873-ra épült fel a görög templomra emlékeztető emlékcsarnok. Az emlékcsarnok 1876 óta fogad látogatókat. Mai berendezése 1882-től fokozatosan alakult ki, az ereklyék összegyűjtésében Becske Bálintnak, az író lelkes unokájának vannak hervadhatatlan érdemei. A Kazinczy Emlékcsarnokban megtekinthető többek között Kazinczy néhány személyes használati tárgya, rajza és kézirata, több egykorú portréja: az író egyenruhás gyermekkori képe, Stunder két arcképe, Pesky József, Donát János festménye, valamint Marsalkó János (Ferenczy István nyomán készített) Kazinczy-mellszobra és farkasfalvi Maugsch Gyula Török Sophie-ról készített márvány mellszobra.
