„Nincsenek itt már farsangi hajnalok”

 

Ady a Csinszkával való megismerkedést követően nem kedvelte a pesti életet. Érdmindszent és Párizs után már csak Csucsára vágyott, amint tehette, oda utazott. A Veres Pálné utcai lakást mégis megszerette. […] Mondják, az ember egész életében, óhatatlanul keresi előképét végső nyughelyének. S talán valamennyire boldogabb az, aki meg is találja. Ady Endre nem volt boldog ember. Nem arra született. Az egyetlen, valamelyest magáénak tudhatott lakás sem az ő, hanem felesége ízlését tükrözi. De nélküle és költészete nélkül ez a lakás mégsem lett volna ilyen.