Íróportrék Langer Klára műhelyéből

Langer Klára (1912–1973) és Sándor Zsuzsa (1923–1969) fotói

 

 

A fotókiállításon válogatás látható abból a több mint 130 írót és művészt megörökítő, mintegy négyezer negatívból álló portréanyagból, amely 1975-ben Langer Klára hagyatékából került a Petőfi Irodalmi Múzeumba.

A képek többek között az alábbi írókat, művészeket örökítik meg otthonukban, műtermükben:  Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Csoóri Sándor, Csók István, Devecseri Gábor, Gellért Oszkár, Jékely Zoltán, Juhász Ferenc, Karinthy Ferenc, Károlyi Amy, Kassák Lajos, Keresztury Dezső, Kondor Béla, Nemes Nagy Ágnes, Sánta Ferenc, Somlyó György, Szakonyi Károly, Váci Mihály, Zelk Zoltán és Weöres Sándor.

A felvételek nagyobb részét Langer Klára, kisebb részét egykori tanítványa, munkatársa, Sándor Zsuzsa készítette 1966 és 1969 között. Ebben az időben mindketten a Tükör című lap fotóriporterei voltak és közösen dolgoztak a Magvető Könyvkiadó Szép könyvek sorozatának képanyagán.  A kiállításon látható portrék egy része napvilágot látott a Szép versek 1966; 1967; 1968, valamint a Rivalda 1967–68; 1969–70 köteteiben.  

Sándor Zsuzsa tragikus halálát követően hagyatékát Langer Klára gondozta. Langer 1973-ban meghalt, az együtt maradt író- és művészportrék egy részének szerzősége máig nem dönthető el egészen bizonyosan.

Miután a gyűjteményünkbe került hagyaték elsősorban eredeti, 6x6 cm-es negatívokat, kontaktokat, s esetenként munkakópiákat tartalmaz, a most kiállított 72 portré új nagyítás: Felicides Ildikó munkája. Az új kópiák képkivágás nélkül, a teljes negatívkockákról készültek, jóllehet az alkotók a saját kezű laborálás során gyakran éltek a kompozíció megszerkesztésének lehetőségével. 

Kiállításunkon Raum Attila korabeli filmfelvételekből összeállított kisfilmje, valamint a portréfotókból készített filmetűdje idézi fel a kor hangulatát.

 

Langer Klára (1912–1973)

Textilipari iskolai tanulmányai után alkalmazott grafikát, illetve – Szőnyi István szabadiskolájában – festészetet tanult. 1933-tól fényképezett, a Révész-Bíró műteremben szerzett fényképész segédlevelet, majd Reismann Mariannál tanult tovább. Csatlakozott a Szocialista Képzőművészek Csoportjához, az 1930-as években Sugár Katával közösen szociofotókon örökítette meg a munkásokat és parasztokat magyarországi, erdélyi, valamint felvidéki utakon. Rövid ideig gyerekportrék készítésével kereste kenyerét. Nemes György grafikusművésztől reklámgrafikát és nyomdászati ismereteket tanult. 1938–39-ben másfél évig Párizsban dolgozott, képei francia lapokban jelentek meg. Ebben az időben reklámfotós tevékenysége is jelentős. Hazatérve, az 1940-es években közös műtermet nyitott tanítványával, Sándor Zsuzsával. Az 1950–60-as években zsánerképeken örökítette meg a magyar falvak népszokásait, népművészetét. Az 1960-as években írókról, festőkről, szobrászokról készített portrésorozatot.

1950 és 1972 között tanár a Képző- és Iparművészeti Gimnázium fotó szakán. 1950–54-ben a Magyar Fotó Állami Vállalat (MTI Fotó elődje), 1957–61-ben az IBUSZ, 1964-től a Tükör, majd 1969-től haláláig a Nagyító című lap munkatársaként dolgozott. A Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító (1956), majd több éven át elnökségi tagja volt. 1961-ben gyűjteményes kiállítása nyílt a Fényes Adolf Teremben. 1962-ben a fotográfusok közt elsőként nyerte el az Érdemes Művész címet. 1972-ben a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) Honoraire Excellence kitüntetéssel díjazta.

Kiemelkedő sorozatai: Üldözöttek 1937–1945; Parasztok–Munkások; Aratók;  Munkások, munkanélküliek; Anyák–Apák–Gyerekek, valamint az 1965-ös angliai útján készített Londoni képek. Gyerekfotóit bemutató albuma 1963-ban jelent meg angol, francia és spanyol nyelven.

 

Sándor Zsuzsa (1923–1969)

Kereskedelmi iskolát végzett, majd fényképezést tanult. A szakmát mesterétől, Langer Klára fotóművésztől sajátította el.  Mestervizsgát tett, majd az 1940-es években közös műtermet nyitott Langer Klárával. Pályája kezdetén gyermekfotózásból élt, az Óvodai Nevelés című folyóiratnak dolgozott. Később riportképeket, valamint 1966-tól író- és művészportrékat készített. Élete során sokat és sokfelé utazott: fényképezett többek között Lengyelországban, az NDK-ban, Svájcban, Olaszországban, Görögországban, Izraelben. 1950-től 1956-ig a Magyar Fotó Állami Vállalat (az MTI Fotó elődje) fotósa, majd 1960-ig az IBUSZ fényképésze, 1964-től haláláig a Tükör című képeslap fotóriportere volt. 1956-ban a Magyar Fotóművészek Szövetségének egyik alapítója, évekig a vezetőség tagja.

Első kiállítása Úti jegyzetek a Szovjetunióból címmel nyílt a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. Ugyanebben az évben Berlinben csoportos nemzetközi kiállításon (BIFOTA) aranyérmet nyert. 1968-ban gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Galériában, majd Nyíregyházán, Pécsett, Szófiában és Moszkvában. A berlini Az emberi boldogság című fotókiállításon nagydíjat nyert. 1969-ben tragikus hirtelenséggel, autóbalesetben halt meg.

 

A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.