Nemzetközi konferencia

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete közös konferenciát szervez a zürichi dada indulásának centenáriuma alkalmából. A konferencia a dada kelet-közép-európai jelenségeire, különösképpen az Osztrák-Magyar Monarchia és utódállamai területén megjelenő dada technikákra koncentrál. A kelet-közép-európai régió avantgárd művészeit az első világháború végén érte el a dada hatása, egy időben a korábbi gazdasági-, politikai- és identitásstratégiák válságával és átalakulásával. Ezekben az években sokféle határ virtuálissá vált: centrum és periféria, politika és antipolitika, művészszerepek, társadalmi nemek és művészi kifejezésmódok között. 

 

A dada jellegzetes attitűdje a határátlépés, amelynek egyedülálló emancipációs szerepe is volt: a hagyományos társadalmi normák felfüggesztésével utat nyitott a korlátok nélküli művészi önmegvalósításnak. A dada háttérbe szorította a származás, a vallási háttér, a női szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák, vagy akár a formális képzettség kérdését. Morális területenkívülisége lehetővé tette, hogy a művészi alkotásra, befogadásra, a művészet intézményrendszerére és a társadalom egészére, a közízlésre vonatkozóan korábban elképzelhetetlenül provokatív kérdéseket tegyen fel. A dada a régi világ széthullásának egyik szimptomatikus jelensége volt. Radikális nyelvezete azokat is megérintette, akik sosem vallották magukat dadaistának. Mire használták a dadát Kelet-Közép-Európában az avantgárd művészek a tízes-, húszas években? Határsértések szisztematikus elkövetésére bizo nyosan. A konferencia célja, hogy a régió dada művészeti határsértéseit tárgyalja.