Tatár Sándor

Biography

1962. április 25-én született Budapesten, ahol 1992-es Törökbálintra-költözéséig élt.

1980-ban érettségizett a budai József Attila Gimnáziumban; az ELTÉ-re másodszorra (a bölcsészkarra elsőre) vették föl; itt – egy DAAD-ösztöndíjjal Münchenben, a Ludwig-Maximilian-Universität hallgatójaként töltött, ám tanulmányaiba be nem számított tanév és a „szabványos” tanárképzés öt esztendeje után – 1988-ban szerzett magyar-német szakos középisk. tanári diplomát. Irodalomtudományból PhD-fokozatát (Nietzsche költészetének magyarországi közvetítése és hatásnyomai) 2000-ben szerezte meg.

Volt szabadfoglalkozású, tanított különböző tanintézményekben (egyebek közt az ELTE Germanisztikai Intézetének Németnyelvű Irodalmak Tanszékén és [rövid epizód gyanánt magyar lektorként] Hollandiában, a Groningeni Állami Egyetemen); 2001. decemberétől az MTA Könyvtár és Információs Központ munkatársa. – Nem biztos, hogy Guinness-rekord, de teljesítmény: az általa és Zsávolya Zoltán által szerkesztett Kornétás c. „periodika” 1991-ben egyetlen duplaszámot ért meg.

Feleségével és fiával Törökbálinton lakik. (Lelkes látogatója a városi könyvtár „Olvasószalon” sorozatának.)

A JAK-nak kb. 1986-tól kiöregedéséig, a Magyar Írószövetségnek 1995-től[?] 2004-ig volt tagja.

Jelenlegi tagságai: Szépírók Társasága (2002-től);  Magyar Műfordítók Egyesülete (alapító-tag 2004-től);  Die Kogge. Europäische Autorenverenigung (2009-től);  MISZJE (2010-től?)

 

Fontosabb díjai, ösztöndíjai:

1988:    második helyezés a Nagyvilág c. folyóirat által meghirdetett novellafordítói pályázaton;

1995:    a zsüri különdíja a Holmi c. folyóirat versfordítói pályázatán;

1997:    az Állami Eötvös Alapítvány háromhónapos ösztöndíja (műfordítás a straeleni [Németország] Európai Fordító-Kollégiumban);

1999 (2000-ben folyósítva):    a Soros Alapítvány egyéves irodalmi ösztöndíja

2001:    a Nemzeti Kulturális Alapprogram egyéves alkotói támogatása;

2009:    Alfred-Müller-Felsenburg-Preis für aufrechte Literatur (Paul Alfred Kleinerttel)

2010:    József Attila-díj

2010:    Paul Celan-Fellowship: háromhónapos ösztöndíj társadalom- ill. szellemtudományi művek fordítására a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschenben.

2012:    Salvatore Quasimodo-emlékdíj

Több ösztöndíjas tartózkodás (Kunststiftung Nordrhein-Westfalen-, Bosch-Stiftung- és DAAD-ösztöndíjakkal) a straeleni Európai Fordító-Kollégiumban.

Bibliography

Kötetei:

Végtelenül egyszerű lenne minden (Tevan, 1990)

A szénszünetre eljött a nyár (Balassi, 1999)

Requiem (Kalligram, 2006)

A végesség kesernyés v… / Endlichkeit mit bittrem Trost [kétnyelvű] (Engelsdorfer Verlag [Leipzig], 2006)

Bejáró művész (Orpheusz, 2007)

Csuzsda kletka [Idegen kalitka; Sztefka Hruszanova válogatása és bolgár fordításai] (Gutenberg [Szófia], 2015)

 

Fontosabb műfordításai:

Angelus Silesius: Kerúbi vándor  (Helikon, 1991; vál., ford. és utószók Kurdi Imrével közösen)

Georg Christoph Lichtenberg: Aforizmák  (T-Twins; vál., ford., előszó)

Bonaventura [E. A. Klingemann]: Éjjeli őrjáratok  (Fekete Sas, 2004; ford. és utószó)

Hugo von Hofmannsthal: Az árnyék nélküli asszony  (Európa, 2004; vál. és mások mellett ford.)

Arthur Schnitzler: A titokzatos asszony  (Európa, 2007; vál. és mások mellett ford.)

Alexander Lernet-Holenia: Bagge báró  (Nagyvilág, 2007)

Siegfried Lenz: Gyászperc  (Európa, 2010)

Leo Perutz: Az Utolsó Ítélet mestere  (Jelenkor, 2011)

Ludwig Tieck: Az élet fényűző bősége  (Argumentum, 2014; Horváth Gézával közösen)