TeXtúra – Szövet és szöveg

A kéz munkája nemcsak a szövés, fonás, hímzés, horgolás, hanem maga az írás is. A szavak hordozója, a papír is egyfajta textúra. A kalligrafikus írás is „kézművesség”. A géppel teremtett nyomtatott betű is lehet artisztikus, akárcsak a gépi szövés, a gépi csipke. A leírt szó szöveggé alakulva gondolatot közvetít, a kézműves tevékenység rekonstruálhatatlan álmok, ábrándozások, gondolatok szövedékében teremt látható tárgyat. E kétféleség, illetve egyféleség összekapcsolásával új értelmezési lehetőséget kínál, illetve új harmóniát teremt a kiállítás.

 

Az első teremben látható babákon Zoób Kati divattervező kreatív kísérletező kedvét inspirálják a kortárs magyar írók vallomásai a nőről, a tárgyiasult álom szövetéről, s a tervező így értelmezi újra a nemrég felbukkant százéves hagyaték szöveteit, szőtteseit, ágytakaróit, asztalterítőit, ágyneműit, fehérneműit, csipkéit, hímzéseit.

A második teremben a magyar irodalom klasszikusainak írásai - melyek egyidősek a textíliák korával – vallanak a női kéz által teremtett otthonról: a kelengyéről, az ágyról és asztalról, házasságról, születésről és halálról: az életről.

 

„Ha föl is feslik, valahol azért mégiscsak törvények szövedéke a világ, olykor átláthatatlan, vagy a hajnali derengésben pókfonálként felcsillanó összefüggések hálója: a szálak vége az idő más-más zugába kötve.” (Tóth Krisztina)

 

A Petőfi Irodalmi Múzeum divat és irodalom határterületein átlépő kísérletezésének negyedik állomása a most nyíló kiállítás, amely Zoób Kati ötletéből született.

 

A kiállításon szövegeikkel szereplő kortárs szerzők: Bertók László, Darvasi László, Esterházy Péter, Fehér Béla, Grecsó Krisztián, Karafiáth Orsolya, Kántor Péter, Kemény István, Kőrösi Zoltán, Kukorelly Endre, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Podmaniczky Szilárd, Szálinger Balázs, Térey János, Tóth Krisztina, Zalán Tibor, Závada Pál