Date
Könyvbemutató
Főszerkesztő: Szegedy Maszák Mihály
1962 és 1966 között jelent meg utoljára teljes magyar irodalomtörténet, a híres-hírhedt „spenót”. Az azóta eltelt évtizedek kutatási eredményeit foglalja új szemléleti keretbe ez a nagyszabású, háromkötetes vállalkozás.
A magyar irodalmi örökségről a nemzetközi irodalomtudomány szempontjait figyelembe vevő, olyan fejezetekkel találkozhat itt az olvasó, amelyekben a szerzők a strukturalizmus, a hermeneutika, a dekonstrukció, az új historizmus és a kultúratudomány távlatából értelmezik a műveket és intézményeket, s az irodalmat a művelődés tágabb összefüggésrendszerébe illesztik.
A kötet mindegyik fejezetében valamely évszámhoz is kapcsolható esemény szolgáltatja a kiindulópontot, az időmegjelölések kiválasztásakor nem politikai eseményeket tekintettünk irányadónak. Még az 1956-hoz kapcsolódó rész is irodalminak nevezhető esemény mérlegelésével indítja gondolatmenetét, s a fejezetek legtöbbször a legtágabb értelemben vett művelődési intézmények létrehozását vagy kiadványok megjelenését emelik ki, nem felejtve, hogy a más nyelvből készült fordítások, sőt a többi művészet, vagy a nem kifejezetten szépirodalminak minősíthető értekezések is döntő hatással lehetnek a szűkebb értelemben vett irodalomra.
Törekedtünk kevésbé ismert, vitatható vagy olyan művek taglalására, amelyeket a korábbi évtizedekben kényesnek véltek és elhanyagoltak, de abban a vonatkozásban önállóságra tartottunk igényt, hogy nem korlátoztuk a figyelmet az úgynevezett magas irodalomra. Egyfelől kitágítottuk az általunk vizsgált jelenségek körét a művelődés különböző területeire – a társművészetektől a lélektanig s a történettudományig –, másrészt sok jelenség összefoglaló mérlegelése helyett egyes művek alapos értelmezését részesítettük előnyben.
A magyar munka elkészítésekor az a cél vezette a szerkesztőket, hogy a szakma legkülönbözőbb nemzedékeit és intézményeit, sőt más tudományágak jelentős művelőit is bevonják az eszmecserébe. Mivel történeti helyzetekre adott válaszokat állítottunk előtérbe, szívesen foglalkoztunk a művek hatástörténetével. Nem az alkotás, hanem a befogadás elemzését tekintettük elsődleges feladatnak. Ebben a tekintetben is igyekeztünk érvényesíteni a rokon területek tanulmányozásából levonható tanulságokat, hiszen a társművészetek példája, festmények ára, illetve zeneművek különböző előadásai szemléletesen bizonyítják, hogy az értelmezés mindig a történetiség függvénye.