Date
TÉR – IDŐ. Blaise Simon Balázs képzőművész kiállítása
A kiállítást megnyitja: Feledy Balázs művészeti író
Kiállításunk a Franciaországban élő képzőművész gazdag és változatos életművéből mutat be válogatást, amelyben egyaránt szerepel festmény, szobor, grafika és tűzzománc. Simon Balázs 1938. március 16-án született Budapesten. Simon Andor költő fia, Móricz Zsigmond unokája.
1956 és 1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakának hallgatója, mesterei: Barcsay Jenő, Fónyi Géza és Kmetty János. Két ízben is járt kelet- és nyugat-európai tanulmányúton. 1963-ban egy betiltott főiskolai csoportos kiállítás miatt négy évfolyamtársával (Bak Imre, Deim Pál, Galambos Tamás, Nádler István) együtt kizárták a főiskoláról.
Kecskeméten ismerkedett meg a tűzzománckészítés technikájával. 1966-ban munkáival önálló kiállításon mutatkozhatott be Svájcban, a Galerie 5-ben. Ugyanebben az évbenelhagyta Magyarországot és Svájcba, majd Franciaországba költözött.1967-ben a párizsi művészeti főiskolán a szürrealista festő és grafikus, Couteaux növendéke volt. A figuralitással szakító munkáival jelentős kiállításokon vett részt, 1971-ben bemutatkozott az I. Limoges-i Nemzetközi Zománcművészeti Biennálén, majd szerepelt az 1978-as tokiói biennálén is. Kísérletezni kezdett különféle anyagok felületi megmunkálásával, acéllemezzel, falemezzel, nyomdai klisékkel, palalemezzel. 1989-ben Martinique szigetén telepedett le, ahol archaikus hangulatú műveket alkotott, alapanyagként felhasználva a fát, bambuszt, virágszirmot, pálmát, kókuszgolyót. Martinique-on készítette két kedvenc költője, Saint-John Perse és Derek Walcott műveinek grafikai illusztrációsorozatát is, amelyeket saját, kézi merítésű papírjaira nyomtatott. E munkáiból és egyéb irodalmi illusztrációiból 1994-ben kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 1998-ban visszaköltözött Franciaországba. Újabb alkotói periódusában ismét fémekkel, kapákkal dolgozott, melyekből antropomorf figurák síkplasztikái születtek.
2002 és 2009 között évente hat hónapot Indiában töltött, ahol nehéz kőreliefekre emlékeztető, rajzos felületű bronz- és rézlemez műveket alkotott, nyaranta pedig itthon, a kecskeméti Zománcművészeti Alkotóműhelyben dolgozott. 2010–2011-ben a téli hónapokra Afrikába utazott, ahonnan aranyos csillogású, maszkszerű fémplasztikákat hozott haza, amelyeket eldobált fémdobozokból kreált műalkotássá. Rövid időre visszatalált a festéshez is, majd ismét újított: ezév tavaszán itthon mintázott művének alapanyaga a kő.