Borbándi Gyula: Nem éltünk hiába. Az Új Látóhatár négy évtizede.
Budapest, Európa, 2000. 601. p.
Borbándi Gyula műve napjainkig az egyetlen monografikus mű, amely a Látóhatárés az ÚjLátóhatár történetével foglalkozik. Fontos kordokumentum és forrásértékű történeti anyag, amelyen keresztül nemcsak egy jelentős emigráns folyóirat fennmaradásért vívott harcára láthatunk rá, hanem egy emigrációban élő magyar értelmiségi szemével végigkövethetjük az ötvenes évektől a rendszerváltásig terjedő időszak magyarországi történelmi és kulturális eseményeit is.
A szerző a lap alapító tagjainak egyike, felelős szerkesztő, a negyven éves történet során mindvégig a szerkesztőség központi figurája. Bár az előszóban elfogultságról, személyes érintettségről ír, egyúttal jelzi, hogy műve elsősorban eseménytörténet, a folyóirat belső életéhez kapcsolódó tények felidézése és rögzítése. E bevezetőhöz híven bőven adatolt, tényszerű, jól dokumentált történetet kapunk, mely azonban igyekszik távol maradni az ítéletektől és a minősítéstől. Felvázolja ugyan a folyóirat helyét a nyugati magyar irodalom történetében és jelentőségét hiteles források (levelek, újsághírek, jegyzőkönyvek, nyilatkozatok) sorával támasztja alá, ám történeti szerepét, más emigráns fórumokkal való kapcsolatát, az emigráns értelmiség gondolkodására gyakorolt hatását csak érintőlegesen tárgyalja.
A kötet időrendben dolgozza fel az Új Látóhatár, és előzménye, a Látóhatártörténetét. Az első egység – mely a könyvnek mintegy a negyedét teszi ki – a svájci alapítástól a szerkesztőség kettéválásáig tekinti át az eseményeket, a nagyobb második rész pedig az Új Látóhatár indulásától annak megszűnéséig követi azokat. Az egyes fejezetek a folyóirat életének egy-egy szakaszát (újrakezdés, építkezés, válságidőszakok, elismertség, út a megszüntetéshez) fogják át. A szerző számról számra végigveszi a publikált műveket és a vitákat keltő írásokat, a publikációkból kiemelt idézeteket pedig személyes visszaemlékezésével fűzi össze. Sorra beszámol a szerkesztőségi ülésekről, találkozókról, levél-, és nyilatkozatrészletekkel illusztrálva a fontosabb eseményeket. Bepillantást enged a szerkesztőségi tagok kapcsolataiba a Szabad Európa Rádióval, a Mikes Kelemen Körrel, a Szepsi Csombor Körrel, vagy más emigrációban működő lapokkal. Tájékoztat a határon belül maradt szerzőkkel épített kapcsolatokról, a fontosabb találkozásokról, a szerkesztőségi tagok nyugati utazásairól, más közösségekkel fenntartott viszonyairól. A legapróbb részletekbe menően sorolja a lapban publikált írások megjelenési adatait, és kifejti fogadtatásukat. Ezzel párhuzamosan képet kapunk arról, hogy az egyes megjelenések között mi zajlott a szerkesztőségben, milyen nyoma maradt ennek a lapban, hogyan reagáltak a folyóirattal kapcsolatos, valamint a magyarországi eseményekre a laphoz tartozó szerzők - illetve a lapra a magyarországi hivatalos szerzők és az emigrációban is példaképnek tekintett, megbecsült otthonmaradtak.
A kötet olyan mélységig tárja fel a számok tartalmát és a kapcsolódó eseményeket, hogy akár a lap és a korszak repertóriumaként is használhatnánk, ám ez az információbőség ugyanakkor hátrány is. A terjedelem nagysága és a tárgyalás részletessége, a szigorú időrend követése a releváns események kiemelésével szemben, megnehezíti a folyóirat történetének áttekintését, még akkor is, ha a húszoldalas névmutató, és a jegyzetek némi segítséget jelentenek. A szövegbe beépített dokumentumhalmaz függelékben talán jobban érvényesülhetett volna, bár így is bőven ad kiindulási pontot a témával alaposabban foglalkozni vágyó kutatóknak.
(Kőrös Kata)