Kép
Este többen kezdünk lélegezni s az ég egész nagy lesz itt fölöttünk,
Holt csillag áll a Buschcirkusz fölött és hideg fénnyel hirdeti a jöttünk,
A valutaautók sikoltnak s minden jegy elkelt már az operában,
Az Uhlandstrasse már milyen sötét, végtelen és fagyos. Fázik a lábam,
A szájunk íze milyen keserű, aki már csókolt minket, tudja jól
S aki szemünkbe nézett, nem nevet, csak ül s csöndesen néz most valahol,
Holt csillag áll a Buschcirkusz fölött és hideg fénnyel hirdeti a jöttünk,
A valutaautók sikoltnak s minden jegy elkelt már az operában,
Az Uhlandstrasse már milyen sötét, végtelen és fagyos. Fázik a lábam,
A szájunk íze milyen keserű, aki már csókolt minket, tudja jól
S aki szemünkbe nézett, nem nevet, csak ül s csöndesen néz most valahol,
A hirdető oszlop kéjt hazudik s az ujság dollárt ordít künn a sarkon,
Ez mind hazugság. Itt a sors elindult s a csigolyánkra nincsen semmi pardon.
Ez mind hazugság. Itt a sors elindult s a csigolyánkra nincsen semmi pardon.
(Márai Sándor: Berlini ballada)