Életrajz

1912. június 5-én született Szabó Lajos üzemmérnök és Hauser Ilona gyermekeként.

1918 és 1922 között magániskolában tanult.

1922 és 1930 között a budapesti Piarista Főgimnáziumban folytatta középiskolai tanulmányait. Ottlik Gézával osztálytársak, Thurzó Gáborral, Boldizsár Ivánnal és Örkény Istvánnal évfolyamtársak voltak.

1930-31-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, 1931 és 1933között előbb a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, majd az Állam- és Jogtudományi fakultásra iratkozott be, tanulmányait nem fejezte be.

1934 során szociográfiai tanulmányutat tett a sziléziai Kesseldorfba és a Bécs melletti Marienthalba.

 

1936-ban feleségül vette Nádas Erzsébet mozdulatművészt.

 

1937-ben részt vett a Márciusi Front alapításában.

 

1938 tavaszán a belügyminiszter felkérésére – a Válasz és a Márciusi Front hozzájárulásával elvállalta Bihar megye szociális tanácsadói munkakörét.

 

1939. április 15-én megszületett fia, Ádám. „Szellemi honvédelem” néven mozgalmat indított a német és a nemzetiszocialista befolyás növekedésével szemben.

 

1939 decemberében a Francia Köztársaság ösztöndíjával Párizsba utazott. A várost a    megszállás előestéjén hagyta el. Dél-Franciaországon, Svájcon, Olaszországon és Jugoszlávián át tért vissza Budapestre.

 

1944. március 19-én Gül Baba utcai lakását fölszámolta, egy ideig – nem fegyveres – ellenálló munkát végzett, október végétől a Mátrában bujkált.

 

1945 januárjában jelentkezett az Ideiglenes Nemzeti Kormánynál. Erdei Ferenc belügyminiszter ösztönzésére belépett a Nemzeti Parasztpártba. Áprilisban a megalakuló Magyar Írószövetség ideiglenes intézőbizottságának felkérésére a szövetség ideiglenes titkára, a négy kormányzó párt felkérésére a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség elnöke lett. Novemberben a MADISZ elnökeként delegációt vezetett a londoni nemzetközi demokratikus ifjúsági konferenciára.

 

1946. július 27. és október 18. között – a béketárgyalások idejére – átvette a párizsi Centre d’Études Hongroises vezetését.

 

1947. október 1-jén megkezdte kultúrtanácsosi működését a Károlyi Mihály vezette párizsi magyar követségen.

1948 augusztusának végén házasságot kötött Károlyi Judittal. November elején Rajk László    hivatalos tárgyalásokra hazarendelte. Itthonléte alatt Paul Éluard-nak szervezett kulturális programokat (többek között Egerben és Tardon is jártak).

 

1949-ben rövid ideig az UNESCO ideiglenes képviselői posztját is betöltötte Párizsban.

Március 25. és április 24. között a modern magyar művészet bemutatásra Jean Cassou-val kiállítást rendezett a Musée de l’Art Moderne termeiben. Április 26-án megszületett fia, Christopher. Június 24-én lelkiismereti okok miatt felmondta a kulturális ügyek vitelére szóló szerződését az új külügyminiszternél, Kállai Gyulánál. Július 1-jén politikai menedékjogért folyamodott az Egyesült Királyság Belügyminisztériumánál.

 

1951-ben a müncheni Szabad Európa Rádió londoni levelezője lett 1974-es nyugdíjazásáig.

1957 tavaszán elvállalta a Magyar Írók Szövetsége Külföldön főtitkári teendőit, a funkcióról 1961 elején mondott le. A szövetség lapjaként indították útjára 1957 májusában az Irodalmi Újságot.

 

1966-ban megismerkedett Szekeres Zsuzsával, 1969. szeptember 8-án házasságot kötöttek.

 

1971 novemberében másfél hónapos tanulmányutat tett az Egyesült Államokban.

1976. augusztus 20-án megkapta a brit állampolgárságot.

1979. szeptember 5-én megszületett lánya, Ágnes.

1980 októberében családjával Josselinbe költözött.

1984. augusztus 19-én hunyt el a vannes-i kórházban.

 

(Összeállította: Varga Katalin)