A Közgazdasági egyetemre iratkozott be, egyidejűleg művészettörténetet hallgatott a Képzőművészeti Főiskolán. Az 1925–26 tanévben összehasonlító irodalomtörténetet tanult a párizsi Sorbonne-on. Gazdaságtörténészi diplomáját 1931-ben kapta. A Kereskedelmi és Iparkamarában dolgozott, első írásai 1927-ben jelentek meg, majd a Nyugat munkatársaként Halász Gábor és Szerb Antal mellett az esszéíró nemzedék tagjaként tartották számon. 1937-ben jelent meg a Doveri átkelés c. útirajza, mely az átütő sikert hozta meg számára. Eztán sorban jelentek meg kötetei. 1936-ban irodalmi munkásságának elismeréséül Baumgarten-díjat kapott. 1935-től 1944-ig a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetőjeként a színvonalas irodalmi rádiózás megteremtője lett. A német megszállás után lemondott posztjáról, Balatonfüreden, majd Budán bujkált. 1945 után a Képzőművészeti Főiskolán tanított magyar irodalmat és művelődéstörténetet. 1948-ban féléves itáliai ösztöndíjat kapott, de hat hét múlva Bóka László államtitkár táviratilag hazarendelte. Már folytak a koncepciós perek, ezért az emigrálás mellett döntött. 1949–1951 között Rómában és Firenzében élt nehéz körülmények között, alkalmi munkákból. 1950 végén az Angol Rádió munkatársnak hívta. 1951-től 1972-ig a BBC magyar osztályának belső munkatársa. Fordított, beolvasott, külön rovatot kapott. 1958-ban lett angol állampolgár. Fontos szerepet vállalt a nyugati magyar irodalom összefogásában. 1956-ban jelent meg első önálló kötete külföldön, melyet további 13 követett. Római muzsika (1970) c. naplóregényét és egész munkásságát elismerve, az Olasz Köztársaság Lovagja kitüntetést kapta. 1979-ben jelent meg a Nagyvilágban Dickens-naplója, ezzel kezdődött újabb hazai jelenléte. 1980 után évente hazalátogatott, művei itthon is megjelentek. Bp.-en váratlanul halt meg, kívánságának megfelelően Sárospatakon temették el. Gazdag könyvtárát a Sárospataki Református Kollégiumra, kéziratait a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyta.

 

Cs. Szabó László beszél Arany Jánosról, és felolvassa a költő Vándorcipó c. versét