Miután Osvát Ernő felfigyelt tehetségére, 1911-ben jelent meg első novelláskötete a Nyugat könyvtár sorozatában. Részt vett az I. világháborúban, több fronton harcolt, 1918. szeptemberében fogságba esett, és csak egy év múlva tért haza. A háború idején naplót írt, a Nyugat közölte frontról küldött leveleit. 1922. júliusától a Nyugat főmunkatársa. Írásai, cikkei, irodalmi és képzőművészeti kritikái megjelentek a Pesti Naplóban is. 1932-ben saját színházat hozott létre Képeskönyv Kabaré néven. Ez idő tájt ponyvákat, detektívtörténeteket írt, és előszeretettel lépett fel zenehumoristaként, 1940-től a Híd riportere. A háború után bárokban szerepelt, felújította a Képeskönyv Kabarét, a Magyar Rádió Gyermekújság rovatánál dolgozott Az ötvenes évek elejétől – politikai okokból – csak báb- és mesejátékait fogadták el közlésre. Az évtized közepétől jelenhettek meg újra könyvei, majd 1956-tól megindították életműsorozatát is.