A HŐS A HASONLÓSÁGOK TÜKRÉBEN
A skót Petőfi és a magyar Burns
Az előadás Petőfi és Burns összehasonlításának történetét igyekszik feltérképezni, nyomon követve a célokat, a feltételezéseket és a történet magyar irodalomkritikára gyakorolt hatását. A főbb trópusok igen korán – egy apokrif történet szerint már Petőfi életében – megképződtek. Petőfi halálát követően a hasonlóságok hangsúlyozása különböző célokat szolgált: műveinek külföldi népszerűsítését, alakjának életben tartását, vagy éppen vélt hiányosságainak megfogalmazását. Ugyanakkor Burns költészetét is folyamatosan újraértelmezték a magyar közönség számára, és egy bizonytalan körvonalakkal, ám erős nemzeti háttérrel rendelkező amalgám „naiv költőt” alkottak belőle. Marko Juvan és mások közelmúltban megjelent művei mellett Thomas Carlyle klasszikus értekezésére támaszkodom, hogy megvizsgáljam egy kulturális hős megképzésének dinamikáját egy másikon keresztül.
THE HERO IN COMPARISON
The Scottish Petőfi and the Hungarian Burns
This paper charts the story of a comparison between Petőfi and Burns by tracing its functions, assumptions, and impact on Hungarian literary criticism. The key tropes were established early on – according to an apocryphal story, already in Petőfi’s lifetime. Following his death, versions of the comparison were used for many purposes: to advertise his work abroad, to keep his memory alive, or even to address some of his perceived failings. Meanwhile, Burns was also constantly re-interpreted for the Hungarian public, producing an amalgam “naïve poet” with uncertain outlines but powerful national appeal. In addition to recent work by Marko Juvan and others, I will rely on Thomas Carlyle’s classic discussion to consider the dynamic of constructing one cultural hero in terms of another.