Az Anna visszafordul c. kötetből
A nyár leghosszabb napja
Mikor romlanak el?
Mikor változnak a tejszagú testek morcos katonákká?
Mikor fordulnak végleg ellenünk?
Hogyan kerülnek rossz társaságba?
Hiszen a rossz társaság is mind belőlük áll:
a hamvas, puha jóságból, az áldott lehetőségből.
Mikor tanulnak meg rosszul viselkedni?
Megbántani másokat, magukat, minket?
Felcserélni a tettest és az áldozatot.
Tükörbe nem tudni nézni.
Mikor kezdünk mi haragudni?
Mikor hisszük először azt, hogy rosszat csinálnak?
Mikor felejtjük el, hogy ami rossz, az a mi mulasztásunk?
Mi mikor romlunk el? Hiszen még jók voltunk,
amikor szültünk.
FONTOSABB DOLGOK
Small talk
Mi, nők, tartsunk össze.
Beszéljünk a férfiakról.
Nem mondom, hogy rosszat,
de tegyük szóvá őket.
Mi, anyák, tartsunk össze,
beszéljünk az apákról.
Mi, apák, az anyákról.
Mi, gyerekek, tartsunk össze,
beszéljünk a szülőkről,
arról, hogy már megint
nem engednek el minket.
Mi, szülők, a gyerekekről,
beszéljünk arról, hogy elmennek
tőlünk. Mi, munkatársak
az otthonmaradt életről;
otthon beszéljünk arról,
mi volt a munkában.
Mi, akik ugyanolyanok vagyunk,
beszéljünk azokról, akik mások –
mi, mások, azokról, akik semmiben
sem különböznek tőlünk.
Mi beszéljünk.
De Te ne beszéljél rólam,
mert úgyis tudom, hogy sovány vagyok,
olyan barát, aki eltűnik néha,
máskor túl sokat vár.
De Te ne beszéljél rólam:
tartsunk össze.
A nők naplói
A nők nem írnak naplót, miközben a férfiak
kétségbeesetten próbálnak szavakat találni
önmagukra. De a nők inkább önmagukkal
próbálnak azonosak lenni pár papírlap helyett.
A papírlap zavar! Az én lépéselőnye behozhatatlan,
és a nőknek nincs idejük arra, hogy a túlélés eszközei,
az önszeretetet és az önsajnálat, formát kapjanak.
Ehelyett szimplán túlélnek.
Ha már írnak, nem a múltról, inkább a jövőről,
a holnapi teendőkről; gyorsan, mert leég a rántás.
A nők tudják: nem lehet mindennek lenni.
Nem lehet úgy tenni, mintha lehetne.
Maszkabálat tartani, mindennek látszani,
mikor az én, az nem bújhat meg a sorok között:
az én az nem jelentés, és nem hangalak.
Az nem válaszlevél, és nem ölelés, nem elhallgatás,
hanem hogy ki vagy.
S ha kimondod, rögtön torz a kép.
A nők nem beszélnek magukról.
És nem a férfiakról. Nem arról beszélnek,
hogy a másik milyen, hanem csak arról,
hogy mik történtek: most mondd! És ők ezek,
ez mégsem ők. A nők felnőnek, és az idő
nekik dolgozik, míg a napló avul,
stílusa megkopik, de felragyog a különnemű nők
testvérisége.
A nők táskái
A nők táskáiban mindig van egy ütvefúró,
egy csillagfejű csavarhúzó és egy habszivacs,
meg pár cipzáras rekesz a lejárt iratoknak,
többféle fájdalomcsillapító, kötszer és jód.
A nők táskáiban mindig van egy szakadt fénykép,
ami legalább száz éves, rajta az összes ős,
pár ultrahangfelvétel, egy kétkazettás magnó,
gitárhúr, fogselyem, szikkadt marhabél.
A nők táskáiban soha nincsen titok,
mert belenézhetsz bármikor, ha előtted állnak
a buszon, itt az ellenőr, ők bérletet keresnek.
Kihullik belőle toboz, kontycsat, sok blokk.
Kihullik belőle morzsa, kulcskarika
kulcs nélkül, hull régi töltő, meg alpakka
étkészlet, és egy kifordult focimez.
Felszedik a földről, és félnek, hogy valamit
elhagynak. Ha leszállnak, mindig visszanéznek,
nem maradt-e valami a járaton.
A nők táskáiban mindig szakadt a bélés,
és a bélés alá szorul számtalan dolog.
De a férfiak táskáiban semmi nincs.
Mert a férfiaknak nem kell táska.
Ha bármit el kell tenniük útközben,
megkérik a nőt, hogy
ugyan tegye be az övébe, ha már elhozta magával.
MÉG NEM PUBLIKÁLT VERSEK
A nők listái
Mindig listával vásárolj. Lista nélkül
vásárolni idő- és pénzpocsékolás.
Nem mintha nem lenne néha praktikus
nem ellenállni egy szép fej brokkolinak:
néha az idény is adhat ihletet;
de az alapszabály az legyen, hogy tervezz
előre. Ha elfogy valami, írd föl.
Ha otthon dolgozol, miután elviszed a gyereket
az óvodába, vagy mielőtt érte mész,
útba ejtheted a pékséget vagy a drogériát.
Legyen hátizsákod: úgy könnyebben oszlik a súly.
Ha a férjed hazaér – ő többet dolgozik,
hiszen te előbb indulsz a gyerekért –,
hagyd, hogy pihenjen, és közben ne engedd,
hogy úgy érezze, kimarad a családból:
legyen involvált, és hagyd nyugton.
Engedd, hogy elmosogasson, hiszen az olyan
fontos neki. De ha ragadós marad a tányér,
úgy mosogass el utána, hogy ne vegye észre,
ő nem jól csinálta. Csak ennyit kell tenned,
hogy béke legyen.
Szendvicsemberpáncél
Nádasdy Ádám
Soványnak kéne lenni
című versére
Soványnak lenni nettó borzalom.
Aki sovány, nem marad magának.
Az utcán mindig megállítható:
„Hogy lefogytál!” „Mondd, miért?” „Szorongsz?”
Könnyű annak, aki kövér. Ha sértést
kap, légzsák a test, a lelket védi.
Én nem tudok már honnan visszavenni.
S ha bármi fáj, magamon viselem.
Szendvicsemberpáncél kéne mégis.
Magam döntsem el, ki mit lát rajtam,
s ha félreért, vagy jól, de én tévedtem,
mint egy teknős, visszahúzódom.
Egy fél életet eltölteni azzal,
hogy valaki legyek, s egy másik fél,
hogy azzá váljak, édes istenem,
fárasztó, de megspórolhatatlan.
Pedig néha szeretnék tékozolni.
De mit tegyek, ha nincsen már miből
osztogatnom. Hogy leszek halom?
Soványnak lenni nettó borzalom.