A következő években több, történeti környezetbe ültetett művet jelentet meg, elsőként 1970–ben az Ítélet Canudosbant, majd 1971–ben Rómában történt valami címmel új regényét. Utóbbi a hatalomhoz való viszony lélektanát tárja fel: akik tegnap dicsőítették az uralkodót, ma leleplező írásokat jelentetnek meg az elmúlt időszak bűneiről…
A Föld, Föld!… (1972) nem titkoltan az Egy polgár vallomásai című önéletrajzi ihletésű regénye folytatásának készült. Ebben az 1944–1948 közötti időszakra emlékezik, a múlthoz képest egyre értéktelenebb, egyre embertelenebb világ bontakozik ki a kötet lapjain. 1973-ban egy bécsi utazással ünneplik meg feleségével ötvenedik házassági évfordulójukat. Egy évvel később (1974) egy berni közkórházban tölt el hosszabb időt.
1975-ben megjelent Erősítő című regényében ismét történelmi témát dolgoz fel Giordano Bruno sorsát, korát előtérbe állítva. Az inkvizíció témáját találja alkalmasnak arra, hogy a meghasonlásról, a megtorlás belső logikájáról beszéljen, saját emigráns sorsára aktualizálva. A következő évben (1976) megjelent negyedik diáriuma, a Napló 1968–1975. A korábbiaknál is komorabb feljegyzéseket tartalmaz a kötet: Száz év előtt Nietzsche meghirdette az Emberfeletti Ember követelését. Ha ma élne, reménytelenül és rikácsolva hirdetné az Emberszabású Ember követelését.
Életének utolsó szakaszában öt kötete jelenik meg. Elsőként a Judit…és az utóhang (1980), mely Az igazi című regény történetének folytatása, befejezése és lezárása egy korszaknak is: a polgárság, mint téma befejeződött számára.
