Feltárások II.

Contributors

Megszólaló

Tudtam annak a nevét, aki a

fölöttem levő ágyon aludt. Az összesnek

tudtam a nevét, mindenféléket tudtam róluk,

ez viszonylag sebesen ment, kiderült, elmesélték,

mások mondták róluk, ilyesmi. Most jut eszembe,

hogy például a Rostás. Ez a

Rostás egy kecskeméti gyerek, a Dózsának

drukkolt, és amikor szórakoztunk vele, csak

vigyorgott, és azt mondta, hogy nyugi,

mög köll nézni a tabellát. Vagy

taböllát, erre nem emlékszem. Tabella, ö-vel.

Meg hogy Bönö Föri, töszi-vöszi.

Volt egy Rátki is, de nem Rátki

volt, csak ez jut eszembe róla,

hogy vörös orrú Rátki. És

volt még a Rácz, nagydarab, terenyei

lakos, ilyen mély hanggal, golyószórós élharcos.

Golyószóróval nem sokszor lőttem, kétszer vagy

háromszor. Rossz szag volt benn, de

csak ha éjfélkor visszatértem a kimaradásról,

máskor nem. A kályha mellett aludtam.

Átizzik a vas. Jó volt visszatérni,

levetkőztem, lefekvés, nem kellett a cuccot

rendesen összehajtogatnom. Elindulni otthonról, az a

legszarabb, várni a tizenkettes busz megállójában,

aztán végre beértem, és nem is

éreztem annyira büdösnek a körletet, csak

a fölöttem levő, akinek nem jut

eszembe a neve, az horkolt úgy,

hogy nagyon, de amikor felrúgtam a

sodronyra, abbahagyta. Volt még egy Meglécz

nevű is Nyírbátorból. Béla.

Bélának hívták, gyorsan beszél, és kizárólag

a pináról volt hajlandó. Pina, és

brrr. Eléggé emlékszem mégiscsak a nevükre,

csak aki fölöttem aludt, arra nem.

 

Műfaj:  vers