Író, költő, műfordító, kritikus. Az egyetem természettudományi szakjain (matematikai, fizikai és orvoskari) hallgatott előadásokat, de egyik karon sem vizsgázott, hanem újságíró lett: előbb Az Ujságnál, majd a Budapesti Naplónál (1908). Az Így írtok ti (1912) c. kötetével egy csapásra országosan ismert lett. 1916-ban jelent meg diákkori emlékeinek kitűnő novella- és karcolatgyűjteménye, a Tanár úr kérem. A húszas és még inkább a harmincas években egyre kritikusabban szemlélte az őt körülvevő, a háború felé sodródó világot. Meghirdette az Új Enciklopédia szükségességét, amely ugyanúgy tisztázná a század fogalmait, mint a hajdani franciáké a XVIII. századét. Humoros karcolataiban és egyéb prózai írásaiban, verseiben a radikális polgári humanizmus álláspontjáról ostorozta a társadalom elembertelenedését, támadta az elnyomást, a fajmítoszt, a fasizmust. 1936-ban diagnosztizálták súlyos agydaganatát. A rendkívül népszerű művész számára országos gyűjtést szerveztek, hogy Stockholmban a világhírű agysebész, Olivecrona, agyműtétet hajthasson végre rajta (erről szól az Utazás a koponyám körül c. műve, 1937). A sikeres műtét után két évvel váratlanul agyszélhűdés érte.
Díjak:
Magyar Örökség Díj (posztumusz), 2003.
