Juhász Sándor: Életrajz

Pestszenterzsébet, 1934. február 14. – Budapest, 1993. november 10.

Költő, festő, grafikus, forgatókönyvíró.

Pesterzsébeten nőtt fel. A helyi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett 1952-ben. A Képzőművészeti Főiskolán tanult 1952−57 között. Itt kezdődött barátsága Kovásznai Györggyel. Leginkább a francia impresszionisták, továbbá Cézanne, Matisse és Van Gogh művei hatottak rá.

Eleinte zománcképekkel kísérletezett, több kiállításon szerepelt munkáival. Rajzait 1959-től az ÉS, a Kortárs, az Új Írás és a Nagyvilág folyóirat közölte. Ez utóbbinál Kovásznai képszerkesztőként dolgozott a hatvanas években. 1960−64 között a pesterzsébeti Gaál Imre vezette Átlók művészcsoport tagja volt. Nevek című versében sorra veszi pályatársait, élete szereplőit.

Versei az Alföldben és a Külvárosi jeladás (1973) című antológiában jelentek meg.

Dolgozott a Pannónia Filmstúdióban, Kovásznai több animációs filmjénél segédkezett, de írt forgatókönyvet és könnyedebb műfajú dalszöveget is.

Életmódja, habitusa és javarészt a hatvanas években született versei nyomán a beatköltők rokonának tartották. Költészetét, munkásságát mások mellett Gyurkovics Tibor és Szakonyi Károly méltatták.

Juhász Sándor vagabund költészetében jól megfér a kendőzetlen, tabukat nem ismerő baráti beszélgetések hangja az ódai emelkedettséggel és az epigrammaszerűen, csattanóra kihegyezett fanyar bölcsességgel. Gyakran használ merész képzettársításokat és gondolatritmussal fokozza a vers feszültségét. A hatvanas évek nyomasztó valóságából szürrealista szálakkal szőtt szabadverset.

Juhász a „csavargó költő” Villon kései utódjaként talán szándékolatlanul is magánmitológiát teremtett, amelyben a külváros és a Tisza-part eleven gazdagsága, a gyermeki látásmód és a szabadságot kereső felnőtt lázadása, a példaképként tisztelt barátok és a megvetett kortársak is helyet kaptak.

Fiatalon gyakran megfordult a Tisza partján, a mártélyi alkotótáborban, élete utolsó esztendeiben pedig végleg eljegyzete magát ezzel a tájjal. Kovásznai György 1983-ban bekövetkezett halála után minden erejével a festészetre koncentrált és később több egyéni kiállítása nyílt az országban.

Élete végéhez közeledve, már gyógyíthatatlan betegen, barátja, Kisfaludy András készített róla portréfilmet Arcom folyó tükrén (1993) címmel. 1994-ben, halála után, barátai összefogásából magánkiadásban jelent meg Károly utca című vers- és novelláskötete.

1993-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2007 óta posztumusz tiszteleti tagja.

A Pimmédián elhangzó versei dr. Végh Lászlónak köszönhetően maradtak fenn, aki 1965-ben, Juhász felolvasóestjét követően rögzítette őket magnószalagra. A Mihályfi László padlásszobájában nagyszámú közönség előtt megtartott szeptember 3-i szerzői esten a Budapesten tartózkodó Alain Robbet-Grillet francia író, rendező is részt vett, és hatása alatt lefordította Juhász Károly utca (Rue Carolus) című, emblematikus, többek által kívülről szavalt versét.

A versek szövegét, ahol külön nem jeleztük, a Károly utca (1994) című kötete szerint közöljük.