NKA Jókai Mór és családja levelezését és iratait tartalmazó dokumentum-együttes leírása

A Jókaival kapcsolatos ötvenhét dokumentum Dézsi Lajos irodalomtörténész hagyatékában maradt fenn, az ő lányán keresztül kerültek jelenlegi tulajdonosukhoz. Jókai Mór hatalmas és kiterjedt levelezéséhez viszonyítva ez a levélegyüttes csekélynek tűnhet ugyan, de végigolvasva mégis átfogó képet nyújt az író hétköznapjairól, családi kapcsolatairól, családi vitáiról, a családtagok, barátok ügyes-bajos dolgairól: például Laborfalvi Róza apja, Benke József – hajdani színész – iskolaigazgatókénti nyugdíjazási ügye, Lisznyai Kálmán – a Tizek Társasága tagjának – súlyos nélkülözése. Jókai Mór levelein kívül becses darabok a színészi levelek – apósa, Benke József, felesége, Laborfalvi Róza és a színházigazgató Fáncsy Lajos sorai – a kor irodalmi életének szereplőitől – Lisznyai Kálmántól, Lővei Klárától, Kertbeny Károlytól – származó küldemények. A Petőfi Irodalmi Múzeum (továbbiakban PIM) Kézirattárában Laborfalvi Rózának mindössze két Jókaihoz írott levele található, így a négy terjedelmes levél – melyek nem csak Jókaival, hanem a színjátszással is kapcsolatosak – jelentős gyarapodást jelentenek. Ugyanez mondható Benke József leveleiről is, melyekben a családi vonatkozásokon túl iskola- és nyugdíjazás történeti ismereteket is szerezhetünk.

Megrendítőek a Jókai időskori nősülése következtében kialakult családi hisztéria, ár­mánykodás tanúbizonyságai, melynek záróakkordjának is tekinthető Feszty Árpádné Jókai Róza lánya számára írt visszaemlékezése, magamentése az ügyben. Jókai Róza visszaemlékezései szervesen kapcsolódnak a tőle származó és már a PIM-ben lévő emlékezéstöredékekhez valamint a Jókay Jolán által írott emlékiratokhoz. A különböző svábhegyi nyaralóval kapcsolatos telekpapírok, végzési iratok, meghatalmazások a konkrét esemény dokumentálásán túl, kultúrtörténeti, ügyintézés-történeti jelentősség­gel is bírnak. Az ingatlan teleklevelének szép, kitöltött nyomtatványa újabb adalék a legendás kert már gyűjteményünkben lévő adásvételi szerződéséhez.

A levelezés első darabja 1850-ben kelt, az utolsó 1909-ben. Ez idő alatt sokat változott a kézbesítés is. Az első levelek behajtottak és pecsételtek, egy 1857-es küldemény borí­tékján megtalálhatjuk az első kiadású, magyar kőnyomatos bélyeg háromkarjcáros cím­leteit, a továbbiakat pedig már borítékba foglalhatták, sajnos a borítékok nem maradtak meg.

 

A dokumentumokról készült fotófelvételek száma a mellékelt leírókartonok jobb alsó sarkában a Fénykép száma rovatban található, ezek segítségével a képlistán azonosít­hatók az egyazon leíráshoz tartozó felvételek.

 

Köszönjük az NKA Pulszky-prgramja révén kapott támogatást, e nélkül a dokumentu­mokat még hosszú ideig nem vehettük volna meg.