„Bizonyára mindenki megfigyelte már, hogy a talaj gyakran meggyűrődik, olyanformán, hogy az egyik része a talaj sík felületére merőlegesen, a másik pedig az említett felülettel párhuzamosan helyezkedik el, helyet adva egy újabb merőleges meggyűrődésnek, és ez spirálisan vagy tört vonalakban a lehető legkülönbözőbb magasságokig megismétlődik.” – írja Julio Cortázar Utasítások a lépcső megmászásához című novellájában.
A Lépcsőszeminárium egy 2019 őszére tervezett, négy alkalmas beszélgetés-sorozat, amely során négy kulturális intézmény – a Kassák Múzeum, a Ludwig Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum – lépcsőin üldögélve próbáljuk megmutatni és tudatosítani a kulturális és a közoktatási intézmények között meglévő kapcsolódási pontokat. A diszkusszióban múzeumi szakemberek (kurátorok és muzeológusok), múzeumpedagógusok és gyakorló pedagógusok ülnek le egymással, hogy bepillantást nyújtsanak saját szakterületük gondolkodásmódjába és lépésről-lépésre alakítsák ki közös értékeiket, céljaikat, módszertanukat.
S, hogy miért pont a lépcső a legizgalmasabb hely egy szeminárium megtartásához? Mert a lépcsők, a lépcsőház szimbolikus-átmeneti tér, az alászállás és a feljutás tere, a szintek és perspektívák találkozása, a mozgás az ücsörgés és legfőképp az összeköt(tet)ések helye. Tökéletesen alkalmas tehát, hogy megálljunk, és elgondolkozzunk rajta; honnan jöttünk; hová megyünk; kik azok, akikkel egyazon irányba haladunk?
szeptember 26. | Magyar Nemzeti Múzeum; Kötődések
Mit kötünk a Nemzeti Múzeumhoz? Verset? Forradalmat? Nagylépcsőt?
Mivel fogad, mit rejt és mit mutat magáról a múzeum? Mitől állandó egy kiállítás? Mit adhat hozzá egy alternatív látogatói útvonal? Hogyan használhatja ezt egy pedagógus és hogyan építhet sajátot? Mit vagy kiket köt össze a Kötődések útvonala?
2018-ban indított tárgy.történet.etc. című sorozatunk célja, hogy alternatív látogatói útvonalakat építsünk ki a Nemzeti Múzeum állandó kiállításain. A 2019 tavaszán nyílt Kötődések útvonalhoz kapcsolódva gondolkodunk, arról, hogyan faggathatók a tárgyak az emberi kapcsolatok sokféleségéről a történelemben.
október 3. | Petőfi Irodalmi Múzeum; CSÁTH*A varázsló halála
Hogyan lehet a kiállítás nyelvével elbeszélni egy alkotó életútjának határátlépéseit, személyiségének devianciáját, életének tragédiáját? Hogyan érdemes egy életmű-kiállítás felől közelíteni egy alkotó szövegvilágához? Milyen formában kapcsolhatjuk mindezt az iskolai tananyaghoz? Érintjük az intermedialitás elméletét épp úgy, mint a fikciós és a referenciális olvasásmód összefüggéseinek elméleti problémáit vagy azt, hogyan beszélhetünk fiatalokkal nehezen megragadható témákról.
október 10. | Ludwig Múzeum; Mintázat és dekoráció
Hogyan lehet egy kép mélyére ásni és a dekoratív elemeken áttörve, műalkotások segítségével társadalmi problémákat megérteni vagy megoldani? A szemináriumon a műalkotásokat és a korszak szövegeit segítségül hívva, lépésről lépésre kerülünk közelebb az 1970-es években az Egyesült Államokban létrejött Mintázat és dekoráció mozgalom törekvéseihez. Az írott és képi "szövegekben" hasonlóságokat és különbözőségeket keresünk, mintázatokat fedezünk fel, ezáltal érthetjük meg jobban a korszakot, amelyben létrejöttek.
október 17. | Kassák Múzeum; Kassák!
A Kassák Múzeum a magyar avantgárd „nyitott múzeumaként” vallja, hogy az önmagában statikus múzeumi gyűjtemények és kiállítások csak akkor „nyílnak meg”, ha azokkal az érdeklődők interakcióba tudnak kerülni. Múzeumpedagógiai és ismeretterjesztő programjaink ennek a találkozásnak adnak teret. A Kassák! című állandó kiállítás keretében a művészetben rejlő energiákat a fiatalok közreműködésével fedezzük fel, és a Kassák Lajos életútja során felvállalt társadalmi kérdések és mozgalmak megvitatásában hasznosítjuk.
Forrás: Magyar Múzeumok Online
Hová érkeztél? Mi egy lépcsőre
Múlt hét csütörtökön megvalósult az első Lépcsőszeminárium, amely az intézménytörténet szempontjából a legrégebbi lépcsővel rendelkező Magyar Nemzeti Múzeumban zajlott. Nagyon sokan érkeztek, közöttük egyetemi hallgatók, gyakorló pedagógusok, múzeumi szakemberek. Most egy fiatal résztvevő szempontjából olvashatunk az első alkalomról.
Léptél már ki a múzeum teréből? Ha igen, akkor hová érkeztél? Mi egy lépcsőre.
Többek között a kiállításhoz való személyes kötődésünkről, a kiállított tárgyhoz való kapcsolódásunkról is szó esett a Lépcsőszeminárium beszélgetés-sorozat első alkalmán. A program természetesen nem is indulhatott volna máshonnan, mint a Magyar Nemzeti Múzeum napsütötte lépcsőiről, majd folytatódott különböző múzeumi tereken, más és más gondolatok összefonódó folyamán át.
Az irodalomSZEMLÉLET részéről Kárpáti Bernadett moderálta a beszélgetést, amely során partnerei voltak: dr. Fisli Éva, történész, muzeológus, a Kötődések kurátori koncepciójának kidolgozója, Suba Eszter, múzeumpedagógus, Berényi Mariann főosztályvezető és Jakab Péter, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumának történelemtanára.
Az irodalomSZEMLÉLET által felkarolt Lépcsőszeminárium egy lehetőség arra, hogy alternatív látogatói útvonalakat térképezzünk fel, több eltérő perspektívából nézhessünk kiállításokat, legyünk akár tanárok, kurátorok, múzeumpedagógusok, látogatók vagy érdeklődők. A Magyar Nemzeti Múzeum alkalmán a kötődések kulcsszó segítségével az állandó kiállításon helyet kapó tárgyakhoz kapcsolódva beszélgettünk arról, hogyan lehetne másképp gondolkodni egy kiállításról, ezáltal segítve és inspirálva a pedagógusok munkáját, a befogadókat. Miképpen tudnánk mindenki számára megfoghatóvá, továbbgondolhatóvá tenni a megkövesedett fogalmakat? Egyszóval hogyan lehetséges mozgásba hozni a tárgyakat, a kiállítás terét?
Milyen úton is zajlott ez az első nyitott diskurzus? A vakító őszi napsütésben találkoztunk a Nemzeti lépcsőjén, hogy mindenki elvegyen egy vidám, színes poharat. Ez szimbolizálta azt, hogy melyik csoport tagjai leszünk a szeminárium során. A csoportok mind egy-egy #-et képviseltek, amelynek szellemében néztük meg az állandó kiállítás on belül megszólaló Kötődések című alternatív "útvonal-kiállítás" kiválasztott darabjait. A vallás, család, kölcsönhatás, foglalkozás és etnikum hashtag új megvilágításba helyezték a megszokott tárgyakat. A bizánci Monomakhosz-korona, vagy az Árpád-kori családfa megszólalt, és mi kommunikációt kezdeményeztünk vele.
Ezután egy harmadik térben, a Lapidárium színes párnákkal díszített lépcsőin vethettük össze feltörő gondolatainkat. Mit láttunk másképp, milyen fogalmi hálót mozgattak meg bennünk a látottak, a kurátori koncepció? A továbbgondolás folyamán elindult egy párbeszéd. Párbeszéd a család jelentéséről, arról, hogy hogyan kapcsolódik ez a fogalom a bizánci koronát díszítő családképhez, vagy épp a tulipán szimbólumát jártuk körül. Nem is vettünk észre, de ez a virágmotívum rengeteg helyen feltűnik a kiállítótérben. Fel is vetődött a gondolat, hogy meg kellene keresni az összeset! Ugyancsak izgalmas szempontként került szóba a kiállítás kronológiájából való kilépés lehetősége, amely kapcsolódott ahhoz a kérdéshez, hogy vajon a tanulás folyamatába ezt miként tud bekapcsolódni? Megkezdődött egy aktív eszmcsere arról, hogy diákok számára milyen interaktív feladatokat lehetne a tárgyakhoz kapcsolni? Vajon egy hashtag, fotó, vagy szelfi a kiállítás tárgyához kapcsolódóan, tudja-e motiválni a tanulást, az ismeretszerzés változatos és élvezetes oldalát? Melyek egy kiállítás tanulás szempontjából értelmezhető funkciói?
A számtalan felvetett kérdés sűrűjében járva érdemes akár tovább is építeni a Kötődések végtelen útvonalát, s egy újabb lépcsőt beemelve akár egy másik kiállításhoz kapcsolni, azzal vetni egybe ezeket.
Még három alkalommal kínálkozik a lehetőség az aktív gondolatcserére. A következő Lépcsőszeminárium a Petőfi Irodalmi Múzeumban kap színteret, amelynek központjába az örök varázsló, Csáth Géza és alkotásai kerülnek.
Tárgy, tér, textus, történet - LÉPCSŐSZEMINÁRIUM a PIM-ben
A Petőfi Irodalmi Múzeumban újonnan megnyílt Csáth Géza kiállítás, CSÁTH*A varázsló halála öt teremből épül fel. Mi bejártuk mindegyiket és még egy lépcsőt is találtunk.
Az irodalomSZEMLÉLET koordinálásában létrejövő négy alkalmas Lépcsőszemináriumon eltérő múzeumok tere által van lehetőségünk az intézmény és a befogadó kapcsolatáról beszélgetni. A Petőfi Irodalmi Múzeumban a Csáth Gézához kapcsolódó kiállítással összefüggésben tettünk fel kérdéseket és próbáltuk megválaszolni ezeket.
Megvalósítható egy kiállításon keresztül, hogy bepillantást nyerjünk egy művész alkotási folyamatába? Hogyan lehet egy nehéz fogalmakkal terhelt életművet bemutatni? Melyek azok a fontos és általános témák, amelyeket Csáth Géza élete, alkotásai mentén érdemes megismernünk?
A kiállítás terének a felfedezését egy játékos feladat segítségével kezdtük. Az öt különböző terem bejárása minden érzékszervünket megmozgatta. Szárított virágok bódító illatát sejtette az első terem, falakba rejtett fiókokba pillanthattunk be, puha párnákon idézeteket tapinthattunk, Csáth hangját halhattuk magunk körül, s a tükrök is tartogattak bőven meglepetéseket. Ahogy haladtunk teremről teremre és egyben a Csáth-i univerzum útvesztőjében, úgy elmélkedhettünk magunkban azon, milyen kérdésekre kaptunk illetve nem kaptunk választ a kiállítás segítségével, melyik tárgy sűríti magába leginkább Csáth világát, milyen fogalmak tapadnak az egyes terekhez, melyik mondat szólít meg bennünket, vagy épp azon, hogyan mutatja be a kiállítás Csáth Géza életének töréspontjait. Tárgy, tér, textus, történet – ezek mentén a fogalmak mentén gondolkodtunk.
Leírt válaszainkat megosztottuk egymással egy lépcső installáció megalkotásával, amikor benyomásaink a színes cetliken a múzeumi lépcső elemeivé tettük.
Ezt követte egy kerekasztal-beszélgetés a Károlyi-palota egyik impozáns termében, ahol az irodalomSZEMLÉLET részéről Budai Csilla fogalmazott meg a 4 fogalomból kiinduló kérdéseket. A diszkusszió során a kiállítás egyik kurátorával, Sidó Annával, egy irodalomtanárral, Fenyő D. Györggyel és egy múzeumpedagógussal, Sóki Diánával oszthattuk meg észrevételeinket. A gyermekkor fogalma többször is felmerült beszélgetés közben, mint a kiállításon a tükör egyik értelmezési lehetősége. De ugyanígy fogalmazódott meg az önmagán kísérletező ember, a különböző mediális váltásokkal élő művész karaktere. Sidó Anna elmondta, hogy számára Csáth fényképekben sűrűsödő gyermekkora egy inspiráló kiindulási pont volt, ahogyan azt is érdekes volt átgondolni, hogy a palota terei milyen lehetőséget nyújtanak a koncepció megvalósításához, hogyan lépett párbeszédbe az elképzelés és a rendelkezésre álló lehetőségek, hogy végül egy többszólamú tér jöhessen létre.
Izgalmas kérdésként merült fel, hogy a múzeumpedagógia mennyiben adhat a látogatóknak egy újfajta megközelítést a tárgyakhoz, a terekhez, hogyan válik a kiállítás élővé egy foglalkozáson keresztül, s hogyan merülnek fel olyan fogalmak, amelyek az érzékeléshez kapcsolódó fogalmakat állítják előtérbe. A kiállítás bejárhatóságával kapcsolatos kérdések is elhangzottak, a különböző útvonalak, s az általuk létrejövő befogadói élmény, értelmezés. Megfogalmazódott a kérdés, hogy ha nincs igazi első tér, akkor vajon honnan indul maga a kiállítás? A „megközelítések lehetőségei” címszó alatt gondolkodtunk el azon, hogy miből indulhat ki egy tárlatvezetés, vagy foglalkozás, hogyan alakítható Csáth Géza világának bemutatása, milyen sztereotípiákkal, milyen nehéz fogalmi rendszerrel kell megküzdenie annak, aki egy ilyen életutat szeretne bemutatni. Hogyan érdemes beszélnünk egy kiállításon keresztül irodalmi szövegekről, amelyek a közoktatás számára is hasznos ismeretekhez kapcsolódnak?
A Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb kiállítása tehát legalább annyira megmozgatott minket befogadókat, mint amennyire maga Csáth Géza is belekóstolt a különböző művészeti szférákba, felhasználva az érzékelés széles skáláját.
A lépcsőszeminárium következő alkalma a Ludwig Múzeumban vár minden érdeklődőt, október 10-én. A kiállítást a résztvevők már 16 órától megtekinthetik, de a beszélgetés a korábbiakhoz hasonló időpontban indul.