A „SZLOVÉN PETŐFI” MEGTEREMTÉSE
France Prešeren kanonizációja
A „nemzeti költő” jelensége Európa számos irodalmi kultúrájában játszott meghatározó szerepet. Az így méltatott alkotók jelentősége igen eltérő lehetett, maga a nemzeti költő intézménye ugyanakkor egyöntetűen hozzájárult az egyes irodalmi kultúrák történetéhez a „hosszú tizenkilencedik század” során, s sok helyütt egészen napjainkig erőteljes maradt. Az előadás a kultikus tisztelet kontextusában tárgyalja a nemzeti költőket, amely kontextus kulcsfontosságú volt „kulturális szentekként” történő kanonizációjuk folyamatában. A nemzeti költők élete, művei, kultusza és a nemzetépítésben betöltött funkciója közti összefüggéseket áttekintve a hangsúly az európai (fél)periféria nemzeti irodalmaira esik majd, ahol a zömmel a (pre)romantikus korszakban alkotó költők tisztelete különösen hangsúlyosnak tűnik. A periférikus irodalmi kultúrákban a nemzeti költő intézménye arra adott lehetőséget, hogy legalább szerény helyet biztosítsanak maguknak a „nagy halhatatlanok” galériájában, a születőben lévő Weltliteratur kánonjában. A nemzeti költőnek ugyanakkor egyszerre kellett megfelelnie az adott nemzeti közösség és a „törvényhozó Másik”, vagyis az intézményesített világirodalmi kánon elvárásainak is.
Az előadás a National Poets, Cultural Saints című könyvben (Dović és Helgason, 2017) kifejtett modell alapján mutatja be a szlovén romantikus költő, France Prešeren (1800–1849) kanonizációját. Halála után Prešerent – mint afféle „szlovén Dantét” vagy „szlovén Mickiewiczet” – a szlovén nemzeti mozgalom nemzeti költőként és kulturális szentként egyaránt kanonizálta, s ezt a kiemelt pozícióját máig megtartotta. Prešeren és a magyar nemzeti költő, Petőfi Sándor utóéletét összehasonlítva számos párhuzamot lehet vonni.
Marijan Dović a Szlovén Irodalmi és Irodalomtudományi Intézet (Ljubljana) docense és tudományos főmunkatársa. Főbb angol nyelvű publikációi a romantikával, az európai kulturális nacionalizmussal, a nemzeti költőkkel és „kulturális szentekkel”, az irodalmi kánonnal, a rendszerelmélettel, a két világháború közötti balkáni avantgárddal és a szerzőség elméletével foglalkoznak. 2016-tól a Primerjalna književnost című összehasonlító irodalmi folyóirat főszerkesztője. A Great Immortality: Studies on European Cultural Sainthood (Dović és Helgason, 2019) című könyvéért elnyerte a 2021-es ESCL Excellence Award for Collaborative Research díjat.
CREATING A “SLOVENIAN PETŐFI”
The Canonization of France Prešeren
National poets are a phenomenon highly pertinent to many literary cultures in Europe. The importance attributed to those given this designation varied considerably. However, the institution of the national poet itself contributed significantly to the formation of individual literary cultures throughout the so-called long nineteenth century and often remained robust up to the present. This paper discusses the national poets in the context of their (posthumous) cultic veneration, which was crucial to the process of their canonization as “cultural saints”. It provides a brief overview of the national poets in Europe and offers some insights into the relationships between their lives, their works, their cults, and their function in nation-building. The focus is on the national literatures of the (semi-)periphery, where the role of the revered poets – most of whom date from the (pre-)Romantic era – seems to have been particularly pronounced. In peripheral literary cultures, the institution of the national poet offered a promising way to secure at least a modest place in the gallery of the “great immortals”, the canon of emerging Weltliteratur. In turn, the national poet had to meet both the expectations of a particular national community and those of the “law-giving Other”, the institutionalized canon of world literature. Using the model explained in National Poets, Cultural Saints (Dović and Helgason, 2017), the paper presents the canonization of the Slovenian Romantic poet France Prešeren (1800–1849). After his death, Prešeren – who was imagined as a “Slovenian Dante” or a “Slovenian Mickiewicz” – was canonized by the Slovenian national movement as both a national poet and a cultural saint, and he has maintained this prominent position to this day. If one compares his cultural afterlife with that of the Hungarian national poet Sándor Petőfi, a number of parallels can be drawn.
Marijan Dović is Associate Professor and Senior Research Fellow at the ZRC SAZU Institute of the Slovenian Literature and Literary Studies (Ljubljana). His major publications in English address Romanticism, European cultural nationalism, national poets and “cultural saints”, the literary canon, systems theory, the interwar avant-garde in the Balkans, and the theory of authorship. He is the editor-in-chief of the comparative literature journal Primerjalna književnost (2016–). He was awarded the 2021 ESCL Excellence Award for Collaborative Research for the book Great Immortality: Studies on European Cultural Sainthood (co-edited with J. K. Helgason, 2019)