Márai első, bölcselkedéseket tartalmazó kötete 1938-ban jelent meg. Ismerkedett még a műfajjal, de annyira kiérlelt A négy évszak stílusa, hogy úgy tűnik az olvasó számára, egy "sorozat" sokadik kötetét olvassa az írótól. Az egyes hónapok élén álló szövegek önmagukban is megállnak és mélyen hordozzák az író szemléletét, stílusjegyeit: elmélkedés, emlékezés, irónia, bölcselkedés kiváló egyvelege. Joggal gyanakszik, aki belelapoz a kötetbe, hogy nem szabad túl komolyan venni az itt olvasható sorokat, például ezt írja júniusban a szerző: "Már nem szeretek messzire utazni. Már csak bensőségesen szeretek utazni. Néhány év előtt, ha megszállott az elképzelés, még nem adtam alább, mint Bombay vagy Kína. Mint egészen közeli, útszéli úti cél, melyre ásítva gondoltam, San Francisco lebegett szemeim előtt. De most már csak lassan szeretek utazni, nagyon lassan. Nem fontos, hogy a vonat haladjon. Az a fontos, hogy én haladjak." Az utazás lételeme volt Márai Sándornak, ahogyan az is, hogy biztosan állítson olyan tényeket, amit ő maga cáfol meg.